Magamnak is nehezen vallom be, de lopva téged kerestelek. Téged kerestelek a több száz ember között a tömegben. Téged kerestelek. Titkon. Szerettelek volna látni, megpillantani a rengetek ember közt, pedig tudtam, ha te is ott lennél nem lennél egyedül. Szerettelek volna látni. De be kell látnom jobb ez így, hogy nem találtalak. Nem lettél volna egyedül, és akkor már nem tudtam volna visszatartani a könnyeim, amikkel olyan jól kűzdöttem. Mert bár szerettem volna sírni, vissza kellett tartanom. Hisz te már a múlt vagy nagyonis..

Ölni tudnék a futó látványodért, de ha észrevennélek én halnék meg. Látva a nyüzsgő éjszakában mindazt a kedves és szeretetteljes gesztuszt, amit pont egy éve velem éltél át. Ahogy a hűvösebb éjszakában mást melegítesz szorító öleléseddel, ahogy mást emelsz fel a tömeg közepén csak, hogy lássa az előadást, ahogy más kezét fogod erősen nehogy elhagyjátok egymást a tolongó emberek közt. Nem tudtam volna elviselni ezt a képet a valóságban.

A fejemben él egy kép rólad és a barátnődről, legyen az a lány, akiről nekem meséltél, legyen az már egy másik. Nem számít. A lényeg ugyanaz. Nem én vagyok az a lány. És ez a kép rendszerint eszembe jut, ha egy ismerős helyen járok, ha egy ismerős illatot érzek. Szeretnélek feledni de nem tudlak, mert valamikor az életem része voltál. Egy fontos állomás. Amin meg kellett álnom, ám tovább is kellett indulnom, mert nem az volt a végcél. Nem nálad és nem veled kellett akkor, ott végleg megállnom.

Furcsa érzés ez, hisz ha eszembe jutsz mindig hiányzol. Hiányik mindaz, amit veled éltem át, amilyen melletted voltam. Nagyon boldog voltam. És bár sokat változtam és fejlődtem mióta elváltak az útjaink, hiányzik a jelenléted az életemből. Pedig újra nem kezdeném veled, azzal az emberrel, aki most vagy biztosan nem. Régi énednek is voltak hibái, olyanok amikről fogalmad sincs, mert magad nem veszed észre és én sosem mondtam el őket. Olyan hibák melyen nem a érett és felelősségteljes családapa képét mutatják. Mégis. Jobb volt az az éned.
Furcsa ez. Egyszerre érzem azt, hogy kellesz és hogy nincs szükségem rád. Egyszerre gondolom azt, hogy újra kezdeném ha lehetne, és hogy semmi pénzért nem mennék vissza hozzád.

Soha ne mond, hogy soha. De erre nem lehet mást mondani, mint hogy soha többé nem lesz közünk egymáshoz. Én megpróbáltam mindent, az utolsó lehelletemig kűzdöttem, de te feladtad. Feladtál.

Mégis a tömegben titkon téged kerestelek.

Tudod, ha akarnám se tudnám kitörölni, mert tényleg az vagy…

Gondolhat rólam bárki bármit, nem állok be azoknak a sorába, akik csak szitkokat tudnak szórni, mert valami nem úgy alakult, ahogy azt ők szerették volna.

Arról, hogy már csak az emlékem lehetsz, nyilván én is tehetek.

Hisz már akkor, ott, az első találkozásnál mondhattam volna, hogy nem, nem felelnek meg a ,,feltételeid” és igenis, nem leszek partner abban, hogy majd ha Te ráérsz és majd, ha Neked megfelel és majd, ha Neked nem lesz annyi munkád…Akkor majd én is sorra kerülhetek.

Határozottabbnak kellett volna lennem, figyelmen kívül kellett volna hagynom, hogy gyorsabban ver a szívem…
Nem lett volna szabad hallgatnom rá.

Én mégis arra hallgattam, és nem az eszemre.

Mert tudod, mindezek ellenére jó volt ott nőnek lenni, ülni ott veled, beszélgetni, közös témákat találni, jókat kacagni… Aztán, végül persze kiderült: a semminek örülni.

Igen, a semminek örülni, a morzsából csippenteni, miközben én az egészet adom.
Kóstolót kapni mindenből, mert valami mindig elszólított.

Nem tagadhatom, én megszerettelek, de aztán rá kellett jönnöm, hogy te ezt nehezen viseled.

Nem tehettem mást tehát, hagytam, hogy elmenj.

Vajon Te mit gondolsz minderről? Miképpen kezeled?

Nekem nehezen ment, megszenvedtem, de már letisztult a kép. Már nem kavar fel egy hasonló illat, nem torpanok meg a ,,helyünk” előtt. Nem magasztallak, de nem is gyűlölködöm.

Az emlékem vagy, a tanulságom vagy…

Elsősorban saját magam előtt.

carrie.hu

Vascular Plazma központon keresztül 7 városban adhatsz te is plazmát! Nézd meg a te városod benne van-e!
Valamint további, kielégitő válaszokat kaphatsz a kérdéseidre -> Vascular Plazma

Na de nézzük az én személyes véleményem.

Minap kicsit elkeseredtem, mikor újra a mérlegre álltam és másfél hónap után konkrétan semmi eredményét nem láttam a diétázásnak. A diéta nem is a legjobb szó, hiszen nem csak ideiglenesen szeretném csinálni, hanem ezentúl mindig szeretnék így, egészségesen étkezni. De most diétának fogom hívni az egyszerűség kedvéért. Tehát elkeseredtem. Kg-ban mértem a változást, cm-ben csak pár napja kezdtem, így abban sajnos nem látom még, hátha izmosodtam. Ugyebár az kg-ban nem igen mutat eltéréseket, méretbe viszont annál inkább. Én magamon érzem, hogy a sok futástól a lábam erősebb lett, viszont úgy is érzem, hogy nagyobb, ami nem jó. Megjegyezték az elmúlt időszakban, hogy látszik hogy fogytam én mégis úgy érzem megfulladok a bőrömben. Szó szerint magamba fulladok.

Ezt a bejegyzést vasárnap estére tartogattam, azonban úgy döntöttem mégis ma, azaz szombaton posztolom. Terveztem a hétvégén edzeni de a főzéssel és takarítással nagyjából egy órája végeztem, és egész nap az álmossággal kűzdök. Egész jól aludtam este, de persze nem tudtam sem hamar elaludni este, sem reggel később felkelni. Nem is emlékszem már mikor aludtam egy jót, egész nap a koffein tartja bennem az életet jó pár hete. Ami nem tesz jót az egészségnek, érzem a szívemen már. De nem aludhatok el a munkahelyemen, így iszom és iszom a koffeint. Így megadom magamnak a hétvégét egy kis sziesztára, természetesen most nem csaló napról van szó, csak szimplán edzem. Vagyis a napi 10.000 lépést szeretném megtenni, de ezen kívűl semmi más. Ráadásul anyáék is este érkeznek, holnap gondolom beszélgetünk meg együtt töltjük a napot. Így nem megyek el futni sem.