Magamnak is nehezen vallom be, de lopva téged kerestelek. Téged kerestelek a több száz ember között a tömegben. Téged kerestelek. Titkon. Szerettelek volna látni, megpillantani a rengetek ember közt, pedig tudtam, ha te is ott lennél nem lennél egyedül. Szerettelek volna látni. De be kell látnom jobb ez így, hogy nem találtalak. Nem lettél volna egyedül, és akkor már nem tudtam volna visszatartani a könnyeim, amikkel olyan jól kűzdöttem. Mert bár szerettem volna sírni, vissza kellett tartanom. Hisz te már a múlt vagy nagyonis..

Ölni tudnék a futó látványodért, de ha észrevennélek én halnék meg. Látva a nyüzsgő éjszakában mindazt a kedves és szeretetteljes gesztuszt, amit pont egy éve velem éltél át. Ahogy a hűvösebb éjszakában mást melegítesz szorító öleléseddel, ahogy mást emelsz fel a tömeg közepén csak, hogy lássa az előadást, ahogy más kezét fogod erősen nehogy elhagyjátok egymást a tolongó emberek közt. Nem tudtam volna elviselni ezt a képet a valóságban.

A fejemben él egy kép rólad és a barátnődről, legyen az a lány, akiről nekem meséltél, legyen az már egy másik. Nem számít. A lényeg ugyanaz. Nem én vagyok az a lány. És ez a kép rendszerint eszembe jut, ha egy ismerős helyen járok, ha egy ismerős illatot érzek. Szeretnélek feledni de nem tudlak, mert valamikor az életem része voltál. Egy fontos állomás. Amin meg kellett álnom, ám tovább is kellett indulnom, mert nem az volt a végcél. Nem nálad és nem veled kellett akkor, ott végleg megállnom.

Furcsa érzés ez, hisz ha eszembe jutsz mindig hiányzol. Hiányik mindaz, amit veled éltem át, amilyen melletted voltam. Nagyon boldog voltam. És bár sokat változtam és fejlődtem mióta elváltak az útjaink, hiányzik a jelenléted az életemből. Pedig újra nem kezdeném veled, azzal az emberrel, aki most vagy biztosan nem. Régi énednek is voltak hibái, olyanok amikről fogalmad sincs, mert magad nem veszed észre és én sosem mondtam el őket. Olyan hibák melyen nem a érett és felelősségteljes családapa képét mutatják. Mégis. Jobb volt az az éned.
Furcsa ez. Egyszerre érzem azt, hogy kellesz és hogy nincs szükségem rád. Egyszerre gondolom azt, hogy újra kezdeném ha lehetne, és hogy semmi pénzért nem mennék vissza hozzád.

Soha ne mond, hogy soha. De erre nem lehet mást mondani, mint hogy soha többé nem lesz közünk egymáshoz. Én megpróbáltam mindent, az utolsó lehelletemig kűzdöttem, de te feladtad. Feladtál.

Mégis a tömegben titkon téged kerestelek.