<?xml version="1.0"?>
<?xml-stylesheet type="text/xsl" href="/style/rss.xsl"?>
<rss version="2.0"><channel><title><![CDATA[cheesecake]]></title><description><![CDATA[Minden ami érdekel]]></description><link>//gportal.hu</link><image><url>//gportal.hu/image/unknown.jpg</url><title><![CDATA[cheesecake]]></title><link>//gportal.hu</link></image><item><title><![CDATA[Dilemma]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1470195</link><pubDate>2020-05-01 11:50:31</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	Viszonylag régóta örlődöm azon, hogy melyik portál is felelne meg nekem igazán. A g-portálon kezdten tizen éve rajongó oldalakkal, egyszer volt egy html oldalam is de ahhoz blogként nehéz ingyenes, normális domaint szerezni. Legalábbis nekem nem sikerült. Ezt a felületet tudom kezelni, eleve nem nehéz, kódokkal szinte nem is kell semmit szerkeszteni. (persze a kinézeten kívül). Szóval maga a blogolás, aloldalak és hasonlók készítése számomra ezen a felleten a legegyszerűbb, de alig találni még élő gportálost.. és hát tapasztalat, eszme csere, tippek trükkök megosztása egymással azért mégiscsak olyan emberrel érdemes, aki ugyanazon dolgozik, mint én. És a fő ok amiért elkacsingatok innen a kinézetek. Annyi jó designt lehet találni különböző oldalakon, amiket szívesen használnék. A bökkenő csak az, hogy azok html kódolással készültek, ide pedig css-t kell feltölteni. Persze átírhatnám, mint ahogy tettem is. A jelenlegi kinézet tumblr-ről szedtem, és az előző kódomat próbáltam átírni. Nem vagyok egy nagy bűvész de az alap dolgokat nagyjából át tudom variálni. Na már most nem egy vész, nagyjából olyan, amilyennek elképzeltem, de mégsem. Kicsit nyers. Olyat aki pedig tudna benne segíteni szinte lehetetlen felkutatni, mert mint mondtam haldoklik a közösség.&nbsp;
	Gondoltam átcaplatok tumblr-re de ott meg a legtöbb kinézetet valami miatt nem fogadta be... ráadásul sokat kell utószerkeszteni őket. Na meg nem is olyan népszerű.
	A másik ötlet a blogspot vagy mi az. Amivel meg az a bajom, hogy kicsit bonyolult. Gondolom ha belevetném magam nagyjábl megtanulnám azt is, de azok után, hogy a gportálba öltem csomó évet hellyel-közzel és még most is nagyon keveset tudok, újabb éveket nem szeretnék a blogspotba beleőlni. Csináltam ott már egy oldalt, posztoltam is végül inkább visszatértem ide az egyszerűség kedvéért. Most már hetek óta egy hasonló kinézetet prbálok összehozni ott, ha az sikerül akkor... nemtudom mi lesz... xd bár úgy nehéz, hogy napi pár órát ülök csak gépnél, akkor sem csak ez miatt..

	Egy költözés is bonyolult, mivan ha mégsem jön be másik platform akkor meg ugárs ide vissza. Jóisten se fogja követni éppen melyik a működő blog..

	Aztán lehet megpróbálok összedobni egy blogspotos oldalt, ha a design sikerül akkor nagyeséllyel távozok innen.

	De az ittmaradás mellett szól az is, hogy kezdtem egy kis gportálos közösségek összegyűjteni, hogy legyen egy felület, ahogy azonos dolgokról tudnánk alkotni, azonos időben, olyan csapatépítő tréningesen. Mert így szar, hogy csak posztolok és posztolok aztán jönnek kb 3-an meglátogatni az oldalt. Így legalább egymás olvasói is átpillantanának a másik oldalára.

	Nem tudom mihez kezdjek.. Ha ezt elolvastad, akármilyen portálod is van, akárhol, egy véleményt szívesen hallgatok.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Stroke]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1469870</link><pubDate>2020-04-26 19:37:19</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	Ma reggel megint fejfájással keltem. Aztán 1 óra múlva már azt hittem neki futok a falnak annyira fájt.. majd ezután még következett, hogy elzsibbadt a fél fejem és akarom.. eléggé rosszul lettem, de sürgősségire nem akartam bemenni, pedig mondták lehet, hoyg stroke. Végül viszonylag hamar jobban lettem.
	De most néhány napig csak pihenni fogok és a szükséges dolgokat fogom elvégezni. Az oldal kinézete is így marad, nem épp a legtökéletesebb de most nem érdekel. Használható. Plusz véletlen kitöröltem az aktív közösséges oldalt is, azt is vissza kell írnom majd valamikor.&nbsp;
	Semmi affinitásom semmihez.. csomó munka van, és kevés idő még így is, hogy otthon kell maradni..
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Mind blowing]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1469651</link><pubDate>2020-04-23 15:44:25</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	Kikészít az itthonlét. Napi 4 órában dolgozom, csak most, és valószínű nem fáradok le úgy, mint ahogy kéne, túl hamar vagyok itthon. Bár amúgy melban mindig azt várom menjek már haza, most mégis megőrít.. Elkezdtem ps-ben szerkeszgetni a legutóbbi fotózmányaimat és hát mivel ps, nem csak néhány filtert szerettem volna rátenni, arra van egyszerűbb mód, hanem valmi extravagi dolgot. Multkor már sikerült össze hoznom egy számomra nagyon klassz magic forestet. Akkor is videót követtem. Most is. Az alapok amúgy meg is ragadtak de valahogy mégsem akar normálisan kinézni... Olyan mintha a szentjánosbogárfényeket oda ragasztották volna. Semmi egyveleg hatása nincs és az istenért nem akar sikerülni, úgyhogy mára feladtam. Több képpel is szenvedtem, úgyhogy hivatalosan is elegem van. Plusz egyre kisebb a tűrőképességem is, sokkal agresszívabb vagyok mmostanság.

	Egyébként csomó lehetőségem lenne itthon, és már kezdtem végre úgy felfogni, hogy nem kell egy nap mindent csinálnom, hisz ez lesz még hetekig, mindenre lenne időm. Mégis nehéz neki állni valaminek is. Tudnék játszani, van néhány játék ami leköt pc-n, elkezdtem kirakózni, azt is lehetne folytatni, olvasni, rengeteg könyvem van, kutyával sétálni, takarítani, sütni, befotózni néhány dolgot, szerkeszteni, anyagot gyűjteni. Szóval van itt lehetőség. És már nem hajt a tatár sem, hogy mindenből legyen minden nap. Mégis iszonyat nehéz valamelyiknek is neki állni...
	Úgy érzem, mint aki hetek óta be van zárva, de úgy, hogy tényleg egy percre se teszi ki a lábát. Pedig ez nincs így..&nbsp;

	Minden kis zaj is irritál. Ugye most megy ez a tapsoljunk együtt őrület. Aztán vannak akik az egész utcát éberen tartják a jobbnál jobb zenékkel. Persze értem én a lényeget, és tapsoltam is, zenéltem is 1x. De nem minden egyes nyamvadt napon. Tapsolni sem tapsolok minden nap. Értékét és értelmét veszti a dolog szerintem. Lenne mondjuk minden pénteken, vagy ilyesmi. De minden áldott nap.. és akkor ez a vírus helyzet tart még hónapokig tut, belegondolni is örítő, hogy 30-60 napon keresztül kötelező hallgatni esténként a zenéket...
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Érdekes tények a világból]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1469589</link><pubDate>2020-04-22 16:43:47</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	Minap unalmamban össze-vissza olvastam mindent az interneten. És megragadt néhány érdekesebb dolog a fejemben.

	*Egy foton a nap magjából 40000 év alatt éri el a külsejét, de a földre mindössze 8 perc alatt ér el.

	*1200000 szúnyog szükséges (mindegyik csak 1x szív) egy átlagos ember vérének kiszíváshoz.

	*Minden olyan anyagból lehet üveget készíteni, amit meg lehet olvasztani. Csak le kell hűteni mielőtt a molekulák igazodni kezdenének ahhoz, amiben az olvadás előtt voltak.&nbsp;

	*A nem használt tv állomásokon fogható statikus energia kis százaléka a nagy bummból ered. Látható az univerzum keletkezésének maradványa.

	*Az írott nyelvet a sumérok, egyiptomiak, kínaiak, és maják egymástól függetlenül találták ki,

	*Ha az embereket alkotó atomokból el tudnánk távolítani minden üres teret, akkor a föld egész lakossága beleférne egy almába.

	*A méz nem romlik.

	*Ha valahogy ki lehetne szedni földünk pezsgő magjából az összes aranyat és beborítanánk vele az egész földet, akkor térdig érne az arany borítás.

	*A zsiráfok párosodásakor a hím folyton böködi a nőstény hólyagját, hogy pisiljen, amit a hím megkóstol, ezáltal tudja, hogy épp termékeny időszakban van e.

	*Spanyol nemzeti himnusznak nincs szövege.

	*Maryland állami sportja a lovagi torna dárdával.

	*Halott emberek is lehetnek libabőrösek.

	*Hawaii-on a sörfőzés iskolai tananyag.

	*Annak a levegőnek amit a metrón belélegzel a 15%-a emberi bőr.

	*Az Egyesült Államok zászlajának tervezője 17 évesen egy iskolai feladat keretében készítette és 4-est kapott rá.

	*Számítógép billentyűzetén 20000x több baktérium található, mint a wc-n.

	*A vonalkód leolvasók a fekete csíkok közti fehér részt olvassák, nem pedig a feketét.

	&nbsp;

	Forrás: Fogalmam sincs. Több 10 oldal a gugliból.&nbsp;
	&nbsp;

	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Így lettem - Michelle Obama]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1469072</link><pubDate>2020-04-16 09:47:24</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	Tavaly év vége felette láttam meg ezt a könyvet egy ismerősőmnél. Azt hiszem a leírását elolvastam, azt minden könyvnek elszoktam, de már nem tudnám megmondani miért döntöttem úgy, hogy el akarom olvasni. Karácsonyra be is került a fa alá, még az ünnepek alatt neki is áltam olvasni. Végül ma fejeztem be, 4 és fél hónap után.&nbsp;

	A történet egyszerűen lenyűgözött. A címből is kitalálható, hogy MIchelle Robinsonról szól, majdhogynem születésétől kezdve, hogy miként vált Michelle Obama-vá. A majd 5 hónapos olvasási időm egyáltalán nem tükrözi azt, hogy mennyire érdekelt és mennyire értékes könyv.
	Egy kisvárosi lány, szegény környezetben nő fel, de a szüleinek köszönhetően a lehetőségekhez képest mindent megkap. Gyerekkorában javában dúlt a fajgyűlölet, a feketék, bevándorlók megbélyegzése, a rabszolgaság. Szembesült is vele, egy konkrét részre emlékszem a könyvből, mikor szóvá tették neki, hogy úgy beszél, mint a fehérek. Ezt persze sértének szánták. A szüleinek köszönhetően kiemelték abból az iskolából, ahová főként a társadalomból kirekesztett családok gyermekei jártak, pont időben, ugyanis az iskola színvonala, ezzel együtt a környék színvonala is romlani kezdett. Elkerült egy jobb iskolába, majd a felsőoktatásban is olyan intézményekbe próbált, sikeresen, bejutni, ahol nem voltak&nbsp;jellemzőek a színesbőrüek, sem a női diákok. Ő mégis helytállt. Eszméletlen kitartással. Tanulmányai után elkerült egy jól menő ügyvédi irodába, sok pénzt keresett, megfelelő színvonalú körülmményeket engedhetett meg magának. Itt találkozott leendő férjével is. Aztán valami másra vágyott, nem számított, hogy kevesebbet keres, le kell mondania néhány dologról, de olyat akart csinálni, amit szeret, ami hasznos célt szolgált. Barack-ot is az olyan tevékenységek vonzották, amivel valami jót szolgálhat. Törekvései alatt feldobdta Michellenek, hogy indulna a választásokon. Ezután egy hatalmas utazás kezdődött számukra. Michelle ír arról, hogy a kampányolás során miféle negatív áradattal kellett szembe nézniük, és hogy milyen nagy kitartás kell ahhoz, hogy végig csinálján, főleg úgy, hogy ő nem rajong a politikáért, és minden elnöki velejárótól ockodik. Majd Obama megválasztása után, hogyan kűzdenek meg a elnöki 8 évvel. Aztán az elnökség végérők, és a szörnyű Donald Trump megválasztásáról.

	A történetről röviden ennyit. Akit csak egy kicsit is érdekel a történek ajánlom olvassa el, nem fog csalódni. Abban is biztos vagyok, hogy nem az én írásom alapján fog megtetszeni bárkinek is, mindig is rossz voltam valaminek az elemzését megfogalmazni. De most leírnám a saját véleményem a könyvről. (előre leszögezném, hogy valószínű nem időrendi sorrendben fogok haladni)

	Az első gondolatom, ami még friss is az Donald Trump. A könyben Michelle sem kellemes véleménnyel ír róla, és nem is csodálom. Nem sokat tudok az amerikai kultúráról, nem követem szinte egyáltalán. Trumpról is azt hittem valamiféle komiku, aki a politikai életben is mozog. Na ezt az amerikaiak sem gondolhatták másként, ugyanis mikor bejelentette, hogy indul az elnökválasztáson nem vették komolyan. Nem egy komoly ember. Ráadásul nem is igen mondanám normális embernek. Napvilágra került róla egy olyan hangfelvétel (amit amúgy véletlen rögzítettek), amelyben eldicsekszi, hogy nőket bántalmazott szexuálisan. Az emberek ezen fel is háborodtak, mégis megválasztották. Épp ésszel nem tudom felfogni, hogy egy olyan embert, aki nem vesz komolyan semmit, őt sem lehet komolyan venni, nőket bántalmaz, nem érdekli az egyenjogúság és kb semmi más sem, hogy nyerhette el a szavazókat. Bár az is igaz, hogy a könyv szerint Hilary Clinton kapta a szavazatok többségét, mégis valami rektorban kapott Trump többséget, és ezáltal győzelmet. (Nem értek hozzá, szóval ez nem tudom mit jelent) Így 2020-ban, mikor elolvastam ezt a könyvet és tudom mi minden jót tettek Obamáék, mi mindennel segítették az egyenjogúságot, a gyilkolások, háborúk minimalizálását, terroristák kivégzését. és tudván, hogy Trump csak úgy poénból beszól néhány embernek, aminek a következménye az&nbsp; olajárak globális emelkedése, vagy random bombát dobat egy másik országra.ÉS gyanítom, hogy akik rá szavaztak máig istenítik. (magyar példából kiindulva)

	Aztán ott van az is, hogy én 96-ban születtem, szóval 2010-es évek elején nem mondom, hogy olyan óriási rálátásom lett volna a dolgokra, én csak játszottam a játszótéren. Mégis ekkor Amerikában jelen volt még a rasszizmus egy olyan szintje, ahol például egy játékpuskával játszadozó kisgyerek lőttek le RENDŐRŐK.. És milyen 'furcsa', hogy az áldozatok csaknem egésze színesbőrű volt. Én meg eközben lent játszottam a barátaimmal. Egy kontinenssel odébb meg meghaltak emberek... belegondolni is szörnyű, akármelyikünk lehetett volna abban a helyzetben. (Plusz így visszagondolva nem is hittem, hogy 2015-ben a fajgyűlölet ekkora problémát jelentett ott)
	Tisztelendő példa szerinte, hogy egy olyan állam élére tudták magukat juttatni kissebségként, ahol az egyenjogúság akkoriban kósza gondola sem volt. Kampányolásuk során kaptak hideget-meleget, kifogatták a szavukat, főleg ugye MIchelle-ről tudni, kritizálták a megjelenését, a gesztusait. Mégis minden ütés után újra felált, nem adta fel, támogatta a férjét. Persze azért akadt rengetek támogató, akiből erőt tudott meríteni, és mikor látta, hogy mennyi ember szereti őket és egyre inkább haladnak a győzelem felé, állta a támadásokat. És ami fontos szerintem, hogy mindeközben ember tudott maradni, család anya.

	Két fiatal lánnyal költöztek be a Fehér Házba, és az egyik félő pont ez volt, hogy a gyerekek mindek lesznek azáltal kitéve, hogy az apjuk az elnök. Mindenféle nyilvánosságtól próbálta óvni a gyerekeket. Ha egy magazinban jelent meg róluk fotó, azonnal intézkedtek a stábtagok, hogy mielőbb leszedessék a képet. Csak annyit szerepeltek a nyilvánosság előtt, amennyit msuzáj volt.
	Egyik legnagyobb tehernek azt élte meg, hogy akárhova mennek, konvoj kíséri őket, utcákat kell lezárni, tereket kell kiüríteni. Volt is egy alkalom, mikor Obamával mentek vacsorázni, még az elején, és nem tudatosult bennük mekkora herce-hurca lesz elintézni egy szimpla vacsorát.Be kellett látniuk, hogy a közös kiruccanásoknak véget kell venni.Sok idő, sok pénz, sok macera.&nbsp;

	Elnökfeleségként nem igen akart beleszólni nagy politikai döntésekbe, azt Obamára hagyta, viszont szerett volna valami szanosat is tenni. Mikor beköltöztek, és kapott egy szakácsot is, aki egészséges ételeket tehet a családja asztalára, fontolóra vette, hogy a gyerekkori elhízás ellen kéne tenni valamit. Fehér Ház kertjében alakított ki konyhakertet, mozgalmakat indított az iskolában felszolgált egészségesebb ételek ügyében, diákokat hivott meg a konyhakertbe segétkezni. Ezen felül harcolt a&nbsp;színes bőrüek és&nbsp;a nők egyenjogúságáért, hogy ugyanolyan esélyekkel vegyék fel őket iskolákba, munkhaleyekre. Fegyverkereskedelemmel is harcolt, korlátozni akarta, hiszen akkoriban nagyon sokan estek áldozatául fegyveres bandaháborúknak. És persze többnyire színesbőrüek és fiatalok, tizenévcesek.&nbsp;

	Számomra ami a legmegdöbbentőbb volt, hogy Barack milyen ember is volt mielőtt 'Barack Obama, az Egyesült Államok Elnöke' lett volna. Egy strandpapucsban mászkáló, hippi féle fazon, aki változtatni akar a világ azon dolgain, amin csak tud. Polgárjog érdekelte, nagyon sokat olvasott. Tényleg egy világ béke, hippi fazonnak tudnám elképzelni a leírtak alapján. Aztán ránézünk egy képen, vagy egy videóban és látunk egy fess embert öltönyben, határozott kiállással.
	És egyébkén őt is támadták származása miatt, sokan kételkedtek benne, hogy Hawaii-n született volna, és hogy nem tartozik az amerikaiak közé.

	Összességében nagyon motiváló könyv. Hogy merj nekiállni, hisz az ő példájuk mutatja, hogy a ranglétra legalján álló emberek is vihetik sokra, változtathatnak meg életeket, elérhetik céljaikat. Az ő döntéseik sora előtt is mindig ott volt a bukás lehetőse, de szívből csinálták, akarták csinálni, tettek érte, és a kemény munka meghozta a gyümölcsét.
	Viszont ami szerintem nem a munkának hanem inkább a személyiségnek vagy igazából nem is tudom mindek köszönhető, hogy elkezdtek bízni Obamában. Hiszen az elején ismeretlen volt, nem voltak még nagy tettei, csak szónokolt, nem tudta akkoriban beváltani az előző nap tett ígéretét. Valahogy az emberek bíztak benne, támogatták. Érezték, hogy valami jó fog kisülni belőle.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Fotózás éjszaka a városban]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1468873</link><pubDate>2020-04-13 18:42:32</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	Előszőr is szögezzük le, hogy éjszakai fotózásról akkor beszélünk, amikor a nap teljesen lement, és az ég fekete lett.&nbsp;
	Ilyenkor célszerű állványt használni, nekem legalábbis ezzel sokkal egyszerűbben ment. Nem árt ha van egy távkioldó is, hogy az exponáláskor a kezünk ne mozdítsa meg a gépet. Persze kellő ovatossággal távkioldó nélkül is megoldható, én is úgy fényképeztem. Illetve okostelefonon keresztül aplikációval és lőhető.

	Beállításoknál amire figyelni kell: Legjobb ha manuálisan állítjuk be a gépet, ugyanis az éjszakai lámpa fények becsaphatják a gépünk fénymérését, túlexponálja, kiégeti a képet.
	Tehát amire figyelni kell: ISO érték alacsony legyen (100-200). Ha magasra állítjuk zajszűrés mellett is szemcsés lesz a kép.&nbsp;
	A rekesz F8-F11 érték körüli legyen. Ilyenkor a lámpafények csillagszerűen jelennek meg.
	A záridő pedig 2mp-tól felfelé.&nbsp;

	Érdemes egy adott helyzetben, a fent említett értékek különböző kombinálását kipróbálni, hogy a lehető legjobb képet készíthessük.&nbsp;

	Amire érdemes még odafigyelni az a fókusz. Az én gépem éjszaka, ezen beállítások mellett is elég nehezen fókuszál, ha a fókuszpont véletlen az égre esik (egyszerű utcáknál van ilyen) nem fókuszál, ugyanis nem végtelenített fokuszú objektívem van. Ilyenkor manuálisan kell beállítani, hogy éles legyen a végeremény.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#41]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1437553</link><pubDate>2019-02-06 18:10:16</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	Csomó minden kavarog most bennem. Terveztem, hogy januártól a blogra is majd újult erővel fogok koncentrálni, hát ez már kapásbk késett 1 hónapot. Szeretek írni, bár videót, képet szerkeszteni jobban és már gondolkodtam, hogy inkább olyan formában osztanám meg a gondolataimat. Sőt nem is megosztani csak úgy feltenni és akinek tetszik nézi, akinek nem az pedig nem nézi. Az elmúlt 1 hónapom, az év első hónapja, mikor mindenkinek annyi energiája van és mindenki olyan motivált, nekem teljesen az ellenkezője volt. Munka után fáradtan értem haza, minden délután aldutam. Semmit nem csináltam meg, amit elterveztem. Edzeni eddig 1x voltam, össze vissza kajálok mindent. Bennel vagyok szinte minden este és egész hétvégén, akkor az egy kicsit mozgalmasabb szokott lenni. Most viszont megint motiváltnak érzem magam, kedvem támadt írni, recepteket keresni, rendbe rakni a laptomom, a szobám, a házat, olvasni de mire neki állnék bármelyiknek is már el is megy a kedvem. Csinlnék is mindent meg nem is .. és annyira nem tudom mi van most, tiszta káosz minden.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#40]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1434400</link><pubDate>2018-12-30 11:14:12</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	Szóval holnap van az év utolsó napja. Végre. Hónapok óta csak erre várok. De miért is ? Hiszen ugyanúgy folyatódik minden, csak nem 18-at, hanem 19-et írunk. Változik valami? Semmi. Mégis most minden reményem abban van, hogy az év végi pihenővel a jövő évet újúlt erővel kezdhetem. Rengeteg célt és vágyat írtam össze, amit mindenképpen szeretnék elérni a 2019-es évben. Sokaktól hallottam, hogy ez az év kész katasztrófa volt számukra, nem úgy jöttek össze a dolgok, nem sikerültek dolgok, mégis miért? A velünk történteket nagyban tudjuk befojásolni. Jelentős részük a saját döntéseink miatt alakul úgy ahogy. Van olyan része persze, ami nem rajtunk múlik, külső tényezők befojásolja de ez nem olyan mértékű, hogy rengeteg ember egyhangúan kijeletse " az egész évem sz*r volt ". Én tudom magamról, hogy nagyon kevés esetben álltam ki magamért, azért amit szeretnék, idén gyökeresen megváltozott a szemléletem és még keresgéltem ki is vagyok, mit is szeretnék, addig valójában csak úsztam az árral, és teltek a hátam mögött a napok. De a 2019-es évet én fogom irányítani. Én leszek a saját életem írója.
	Szokták mondani, hogy amilyen az előző év utolsó napja, olyan lesz a következő éved. Hát én tavaly egyedül töltöttem, nem akartam sehova menni, nem volt kedvem. Az erkélyről néztem a számos tüzijátékot, amit a városban lőttek. Egyedül töltöttem, egyedül is voltam egész évben. De szerencsére ezzel együtt nem voltam magányos.
	De akkor szedjük is össze mi minden történt ebben az évben.

	Év elején végleg megszakadt a kapcsolat egy olyan emberrel, aki akkor a legfontosabb volt számomra. Közben egy másik frissebb 'kapcsolat' is kezdett visszaállni barátira. Vele az év során hol több, hol kevesebb volt ez a dolog, végül az év végére teljesen, a baráti kapcsolat is megromlott.
	Sokat randizgattam, vagyis nekem nem volt az de a srácok mind úgy fogták fel a találkozókat. Rengeteg hülyével hozott össze a sors. De szerencsére kaptam az idei évtől barátokat is. Olyan emberekkel kezdtem el beszélgetni, nem voltam besz*ri nyúl, akiket ismerek egy ideje de egy szót sem váltottunk eddig. És az ő barátait is megismertem és mindez azért, mert mertem nyitni más felé.
	Ezzel összefüggésben sokkal beszédesebb lettem, beszélgetek idegenekkel, munkatársakkal, nem csak meghallgatom őket, nem magamba gubózva, egyedül létezem, hanem beszélgetek. Sokkal nyitottabb lettem mások felé.
	Viszon kaptam egy gyógyíthatatlan betegséget az idei évtől.. aminek sok kellemetlen tünete van, amire nem sikerült még megoldást találni, de ennek köszönhetően elkezdtem jelentősen egészségesebben táplálkozni, sportolni, oda figyelni a környezetemre, a szemetelésre, hogyan tudnék tenni egy egészségesebb földért, elkezdett érdekelni a téma, sokat is olvastam utána ezeknek a dolgoknak. Na de a sport. Világ életemben utáltam, vagyis ez nem jó szó, mert mindig sportoltam valamit, de amint nem volt partnerem benne abba is hagytam, de most akárt egyedül is kitartottam és szeretem csinálni, szeretem, hogy néha nehéz. Sokkal önállóbb is lettem.
	És végül, ami a legelőször történt, hogy anya elköltözött így egyedül lakunk húgommal már 1 teljes éve.

	
	Röviden azt hiszem ennyit adott nekem az idei év. A legnagyobb feljődés magamban ment véghez. Rengeteget fejlődtem annak köszönhetően, hogy teljesen egyedül voltam, tudtam magamra koncentrálni, hogy eddig mennyire be voltam gubózva, hiába volt egy párom. Mennyire magamnak való voltam, mennyire nem nyitottam mások felé, a világ felé. Lettek céljaim, lettek vágyaim. Azt hiszem talán elkezdtem felnőni.

	Amit szeretnék elérni a jövő évben: (Most itt lesz minden, viszont néhány célom kizárja a másikat)
	Szeretnék egészséges életmódot folytatni, a lehető legkevesebb húst enni.
	A sportot a mindennapjaim részévé tenni. Rendszerességgel.
	Spartan Race-t teljesíteni.
	Saját kertet művelni
	Külföldre menni dolgozni
	Utazni
	Jogosítványt szerezni
	Autót venni
	Környezetbarátabb életmódot folytatni
	Segíteni állatmentő helyeknek
	Rajzolást/fotózást magasabb szintre emelni
	Leszokni a cigarettáról
	Többet lenni társaságban

	Szóval a jövő évem a 'szedd már össze magad' év lesz  . Remélem 2019 mindenkinek úgy alakul, ahogy szeretné. BUEK!
	
	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#39]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1433524</link><pubDate>2018-12-19 20:11:42</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	
]]></description><encoded><![CDATA[
	Nemrég találtam ezt a számot, azóta minden nap legalább 100x meghallgatom.

	Az elmúlt napok nem igen telnek izgalmasan, karácsonyi hangulatom sincs egyáltalán. Hiába jött meg a hó. Gondoltam felállítom a karácsonyfát, elvégre csak 5 napot nem leszek itthon, pont karácsonykor, de előtte és utána igen, talán kicsit karácsonyibb lenne minden. Edzeni sem voltam múlthéten, rossz hangulatban voltam, a héten meg beteg vagyok azért nem megyek edzeni. De dolgozni se. Tegnap voltunk városba a karácsonyi vásáron Deliah-val, gyönyörű volt, viszont eszméletlen hideg volt, így nem maradtunk sokáig. Gyorsan körbe sétáltunk, megnéztük melyik bódéba miket árulnak, vettünk aprósütit is kóstolni. Na hát nemtudom, hogy azért mert kint van, vagy mert ez is nagyipari mennyiségben készül, de mű íze volt. Kb mint a kisboltokban kapható süteményeké. Pedig tök szépen, igényesen nézett ki, íze is viszonylag különlegesebb, tojáslikőr és eszterházy torta, nekem legalábbis a különlegesebb kategóriába tartoznak ezek az ízek. Két kis puszedli szerű piskóta között volt valami krém és lekvárszerű dolog. Tetején meg csoki. 4 db-ot vettünk, tényleg picikék voltak, és nem igazán finomak, mégis 900 ft-ba került.
	Na de az eredeti terv az volt, hogy a könyvsátorba megyek be, nagyon jó állapotú könyveket lehet találni a bolti ár negyedéért. Nemtudom honnan szedik őket, van minden témában, néhány szamárfüles, meg koszos, viszont volt olyan is ami be volt fóliázva. Annyi biztos, hogy a kevésbé jó állapotúakat sem olvasta senki, és egy 4000 ft-os könyvet ha meg tudok szerezni 600 ft-ért akkor annyira nem számít, hogy nem a legfehérebbek a lapjai. És kizárólag összecsukva a agerince másik oldalán, a lapoknál látszik egy kis kosz, belül teljesen tiszta minden lapja. 3 könyvet sikerült beszereznem, mégpedig "És alszom, alszom el...", "Lopott élet", "Vörös hold". Bolti áraikat nemtudom, az első kettőt 500, a harmadikat 600 ft-ért vettem. Poén kedvéért azért volt annyira ismerős a Vörös hold, mert már megvan és nem is olyan régen adta oda a szomszéd.
	Most egyébként egy másik könyvet olvasok, A Golden ház c. Eddig kb 50 oldalt olvastam el, egyáltalán nem értem mi történt eddig, viszont valamiért mégis érdekel és érdekesnek tartom. 

	&nbsp;

	Holnapi tervem, hogy a Lild-ben szerzek rajz és festő készletet, lesz jópár minden, ceruzák, ecsetek, fetékek, vászon. Minden, mi szem szájnak ingere.
	Aztán ki kéne találnom végre, hogy mibe megyek a céges buliba.
	Valamint ma már egész jól elpakoltam és kitakarítottam az egész lakást, a konyhában van még mit csinálni, azt is be kéne fejeznem.

	Pénteken pedig ugyebár a céges buli lesz a nap fénypontja. Előtte el kell mennem még orvoshoz de így ennyi a pénteki dolgom.
	Szombaton pihenés és összepakolás az útra. Amit azért még szombat előtt jó lenne a nagy részét, de nemtudom sikerülni fog-e.
	Aztán vasárnap hajnalban indulás fel Pestre a reptérre.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#38]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1433206</link><pubDate>2018-12-15 16:26:20</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	Épp egy német nyelvű videót néztem, melyben egy téli vásárban helyben öltek libát azoknak, akik húst akartak venni. Természetesen miután kiderült, hogy ott helyben készítik elő a húst, már nem is akartak venni, mindenki elborzadt. És épp ezután írt ismerősöm, hogy hazaért a disznóvágásról. Eltöprengtem. Nem vagyok vegetáriánus, vega, sem vegán. Eszem állati eredetű ételek. De mégis elgondolkodtatott ez az egész, hogy miért kell leölni az állatokat.. Tisztában vagyok, hogy nem a hústermelő kismanók teszik a boltba, azért mert nem tudok róla, vagy nem látom, hogy csinálják még ugyanolyan szörnyű módon kerül a boltok polcaira. Mostanában én is egyre kevesebbszer eszem húst, és főleg csak halat meg csirkét. Számomra már ez is haladás. Viszont amin elgondolkodtam az az, hogy most miért gondolom így? 1-2 évvel ezelőtt miért nem gondoltam ezt? Meg sem fordult a fejemben. Pedig aztán akkor is tele volt a net és előszeretettel osztogatta a nép, hogy milyen szörnyűségeket művelnek az állatokkal. Mégis azért voltam szomorú, mert nem mehettem el páromékkal disznóvágásra. Mikor náluk vacsoráztam ott volt mindenféle disznóból készült étel az asztalon, nem zavart, a finnyásságom ellenére még meg is kóstoltam a számomra ismeretleneket. És most mi lenne ha egy hasoló beállítottságú emberrel hozna össze a sors? Vajon megint szemellenzőben látnám a világot és csak az érdekelne, ami őt? Ha menne disznóvágásra mennék én is, annak ellenére, hogy most már megfordult a fejemben ez az egész állatkínzásos dolog? Vagy ha nem szeretnék részt venni, elfogadná? Elfogadná, hogy így gondolkodom? Vagy azt hinné, hogy akkor már ő férfi ember létére mellettem nem is ehetne húst és ennyi volt, szakítás?
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#37]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1432793</link><pubDate>2018-12-09 18:06:43</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	Mai napom nem sikerült valami aktívra. Tegnap csak úgy random jött az ötlet, hogy csináljunk egy iszogats estét. Ugye a tegnapi nap folyamán késő délelőtt elmentünk ruhát venni Minával, elég hamar végeztünk, rögtön az első boltba találtam egy body-t, ami még jól is áll. Bár kicsit tartok tőle mit fognak szólni és hogy fognak rám nézni, ugyanis nagy része hálós anyagból van és átlátszik. Szóval úgy néz ki a ruhám megvan az estére. Jött egy random ötlet, hogy csináljunk egy iszogatós, beszélgetős estét. Veszünk egy üveg pezsgőt, és este 11-ig elleszünk. Az egészből az lett, hogy átjött még 2 srác, hoztak még több piát, és reggel 6-ig fent voltunk. Összességében nagyon jól érzetem magam, leszámítva, hogy történt néhány dolog, letört egy kilincs, nagyon sokat hupoogtak, zörögtek, hangoskodtak. Szomszédok még szóltak emiatt. Hajnali 3-kor palacsintát sütöttünk, kiborult egy fél üveg étolaj, popcornnal dobálztunk. Szóval mára azért lett egy kisebb rendetlenség, viszont nagyon használhatatlan vagyok. Egész nap alszok és eszem. Össze sem pakoltam, szerintem az majd csak a holnapi nap folyamán lesz. Viszont a melós és edzős cuccomat össze kéne szednem, reggel arra nem lesz időm. Ja és össze kéne állítanom a holnapi edzéstervet is.
	Holnap el is indul a szedd össze magad terv, vagy nem is tudom hogy nevezzem. Ennek keretében rengeteget kell utána olvasnom jó náhány dolgonak, ezekkel kapcsolatban is szeretnék majd posztot írni, ahol már csak magamnak is könnyebben áttekinthető lesz és egy helyen lesz minden. De ezeket kiszedem a blogmas sorozatból.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#36]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1432660</link><pubDate>2018-12-08 09:32:34</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	Végre hétvége van, és már csak 2 hetek kell kihúzni a munkába is és jön a téli szünet. Tegnap este a körmeimre is ráköltözött a tél, ha már az időjárásban nem sok különbség van egy szar őszi és a mai 'téli' nap között. Mai napon pedig benézünk a városba, keresünk a céges bulira nekem valami ruhát. Igazából sajnos nem sok reményt fűzök hozzá, hogy találok olyan ruhát, amit elképzeltem, vagy ha találok is borzalmasan hülyén fog kinézni az összeállítás. Azért reménykedem benne, hogy sikerül ezt ma elintéznem és megtalálni a tökéletes ruhát az estére, viszont magamat ismerve csodának kellene történnie.
	Karácsonyra nem tervezek nagy ajándékozásoba bonyolódni, sem időm, sem energiám jelenleg ezzel foglalkozni, de mindenképpen szeretnék valami kis apróságot adni a családtagoknak. Mivel nem itthon töltjük a karácsonyt, és a két ünnep közötti időszakot, így még nem tudom, hogy előtte vagy utána lesz lebonyolotíva a dolog, mindenesetre anyának már beszereztem több kg szaloncukrot, kint ugyanis kicsit másképp ünnepelnek, mások a szokások, mint pl nincs szaloncukor. Hiába van ott is Lidl vagy bármi hasonló bolt, ami egyébként itthon is megtalálható a kínálat egészen más. Bejglit kell még beszereznem, és mázeskalácsot sütni. Ez majd egy kis meglepetés lesz nekik.

	Mai programban benne van egy 2 órás edzés még, amire nem tudom, hogy sort kerítek e ma, őszintén nem igazán van kedvem, tegnap kihajtottam magamból az utolsó szuszt is, viszont beszélgettem a körmösömmel és teljesen új megvilágításba helyezte a betegségem. Nem mindenkinél jelentekezik mindegyik tünet, de vannak azért elég durvák is, amiket szeretnék elkerülni, ha egy mód van rá. Nem sztresszeltem rá, nem is igen foglalkoztam vele, járok orvoshoz, eddig minden a helyén van, nem gondoltam, hogy nézhetném más szemszögből is a dolgot. Oda figyelek mit eszem, és sportolok is. De egy kis plusz idő ráfordítással tényleg a betegségre fókuszálva tudok minden területen változtatni.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#35]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1432439</link><pubDate>2018-12-05 17:33:58</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	Így december 5-én talán még nem vagyok elkésve a Blogmas-szel. Ma a youtube-ot böngészve minden második videó vlogmas volt, elég sokat meg is néztem közülük és jött az ötlet, hogy miért is ne csinálhatnék én is írásos formában, így született meg nálam a BlogMas. Lényegét tekintve 24-ig minden nap kéne feltöltenem posztot, lehetőleg karácsonnyal kapcsolatosat. Na már most eleve időm nem lesz minden nap posztolni, ráadásul az idei karácsonyom nem igazán lesz karácsonyos sajnos. De nagyon szeretem ezeket a fajta videókat, kedvet kaptam hasonló tartalmat gyártani és próbálom minden posztomba valahogy belevinni a karácsonyi hangulatot.

	Kezdésnek egy Karácsonyi Q&amp;A, vagy Christmas Tag-et választottam, a 10 kérdést több oldalról szemezgettem össze.. Remélem tetszeni fog, és ha blogolsz/vlogolsz töltsd ki te is, vagy ha nem, válaszold meg a kérdéseket kommentben. 
]]></description><encoded><![CDATA[
	1. Szereted a karácsonyt? Mikor kezdesz karácsonyi hangulatban égni?
	Kedvenc ünnepem a karácsony. Igaz nálunk is szinte mindig veszekedéssel indul, ki mit csinál, mi legyen a menü, ki mibe akar segíteni, ki kihez megy melyik napokon stb... Viszont ennek ellenére imádom. Maga a hangulat, hogy kint hideg van, esik a hó, korán sötétedik, közben mi bent a meleg lakásban, mindenki itthon van, pihenünk, beszélgetünk, lakásban is csak a karácsonyfán levő égősor világít. Meleg teát iszogatunk. Együtt van a család.
	A hangulat általában akkor köszönt be hozzám, ha elérkezik a télikabátos idő.

	2. Fel szoktad díszíteni a házat?
	Sajántunkat annyira nem. Néhány téli/ karácsonyi plüss kerül elő, és rengetek gyertya, meg most néhány toboz került a polcra.

	3. Igazi vagy műfenyő?
	Sajnos műfenyőnk van már néhány éve.

	4. Szereted/szoktad díszíteni a karácsonyfát?
	Imádom díszíteni, húgommal mindig közösen csináljuk.

	5. Van adventi kalendáriumod?
	Minden évben muszáj vennem. Lassan 23 éves vagyok de az idei is megvan és szépen nyitogatom a kis ablakocskákat. Szerintem sosem leszek elég idős hozzá. 

	6. Szoktál adventi vásárba menni?
	Igen, minden évben ugyanaz, de minden évben kötelező akár többször is. Az árusok közt sétálgatni, megnézni a város karácsonyfáját, forralt borozni.

	7. Hogy néz ki egy tipikus karácsonyi napod?
	24. Reggel sokáig alszom. Mikor felébredek átöltözöm rendszerint piros, zöld, arany-ezüst(szürke) ruhákat szoktam választani. Felállítjuk a karácsonyfát és feldíszítjük húgommal. Majd segítek az ebéd elkészítésében ha időben vagyok még. Délután mindenki pihen. Este pedig megajándékozzuk egymást, beszélgetünk, szaloncukrot majszolunk, együtt tévézünk.
	25-26. Kora délelött kel fel mindenki, elkészülünk csinos ruhába, majd többnyire rokonlátogatás.

	8. Szereted vagy utálod, hogy minden karácsonyi lázban ég már október végétől?
	Általában szeretem, de mikor még novemberben is pulcsis idő van, napsütés, jó idő de karácsonyi díszítés van mindenhol akkor azt nagyon nem szeretem.

	9. Kedvenc karácsonyi film?
	Grincs

	10. Teszel Újévi fogadalmat?
	Sosem tettem, és idén sem fogok. Ennek az az oka, hogy az újévi fogadalmak nagyon nagy részét nem tartják be, és valahogy biztonságosabbnak érzem ha inkább előtte vágok bele az adott dologba. Így volt ez idén is, az "újévi fogadalmam" már 2 hete tart. Ilyenkor inkább az éves stresszt, szenvedést szoktam levetkőzni magamról és tiszta fejjel és lélekkel indítani az évet.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#34]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1430087</link><pubDate>2018-11-04 13:41:21</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	
]]></description><encoded><![CDATA[
	A helyzet az, hogy nem is tudom hol kezdjem az egészet. Jó jó, persze. A legelején.
	Szóval október 26-ára, reggel 6:15-re szólt a repjegyem. Tudtam, hogy jóval előbb a reptéren kell lenni, és hogy még annál is sokkal korábban fel kell kelni, hogy kiérjünk időben. Ugyan valamicskét aludtam az út során, néhány órát, az ugyebár nem sok, mégis azt a két napot egész jól túléltem. Csütörtök hajnali 4-től egészen péntek késő estig, sőt szerintem első éjszaka tovább is fent maradtunk, mint éjfél.
	Reptéren a becsekkolásnál szerencsére egyikünknél sem volt bökkenő, simán átmentek a cuccok és mi magunk is a kapun. Életemben előszőr repültem, nem nagy géppel mentünk kb 100-120 férőhelyes volt. Természetesen ablak mellé szólt mindnyájunk jegye, alig vártam, hogy végre felszálljunk. Végig rá voltam tapadva az ablakra. Bár nem láttunk túl sokat a sötétben, a repülési magasság elérése után meg csak sima felhőtengert, mégis eszméletlen látvány volt. Kicsit elcsíptük a levegőben a napfelkeltét is. Viszont borzalmasan hangos volt, ami miatt alig tudtam aludni, turbulencia odafele szerencsére nem igen volt, így nyugis, sima volt az út. Leszállást szinte nem is éreztem, az ereszkedésnél nem liftezett a gyomrom, azt meg, hogy a kerekek földet értek egy icipici rezgés jelezte, de ha nem figyelem valózínű észre sem veszem.

	Első nap csak bevásároltunk, kipakoltunk, és pihentünk igazából. Délután mentünk egy boltokkal teli kis utcába, körbenézni mik vannak. Este pedig Joe-val beszlgettünk, whisky-ztünk, cigiztünk. Joe kint él Hollandiába, ő anya pasijának a munka és laktársa, de ez bonyolult szóval innentől csak Joe. Nagyon jó fej, minden este beszélgettünk vele, főzött, szórakoztunk. Úgyhogy kellemesen teltek az esték.
	Második nap Rotterdamba mentünk. Itt igazából csak egy nagy piacot néztünk meg, ahol a használt ruhától kezdve a tengeri állatokig mindent lehetett kapni. Amit nagyon kerestem az a dragon fruit volt. Találtam is, de öszintén csalódtam benne... azt hittem, hogy az íze is valami különleges, finom nemtudom mi lesz, hát nem. Semmi. Íztelen.. De legalább elmondhatom, hogy ezt is kipróbáltam. Csak úgy, mint a kagylót. Bár az sem ízlett. Sőt..  de hát egyszer élünk ki kell próbálni, amit csak lehet. Valamint felmentünk az Euromast-ba, ami végülis egy kilátó torony. Kb 400 métertől felfelé egy kis kabin visz, ami 360 fokban körbe forog néhányszor. Az egész 7 perc. Innen egész Rotterdamot belátni, és egyszerűen gyönyörű volt a kilátás. Igaz felfelé sokat kellett várni, 1 órát biztosan, majd megfagytunk, és már a napi is kezdett lemenni, de szerintem pont ez tette gyönyörűvé. Ahogy a nap narancssárga fénye beragyogta a várost, elképesztő volt.
	Vasárnap Amszterdamda mentünk át. Na ez már izgalmasabb nap volt. Csomó látványosságot meg akartunk nézni. Madame Tussaud, piros lámpás negyed, kék lámpás negyed, coffe shoppok és még sok-sok mindent. 1 nap borzasztóan kevés, hogy igazán élvezni lehessen a város adta látnivalókat. A Madame Tussaud-ban is 2-3 órát eltöltöttünk pedig nem mondanám, hogy olyan nagy lenne. Egy örök élmény marad számomra. Utána még a városban sétálgattunk, elmentünk a piroslámpás negyedbe, ami egy csatorna két oldalán húzódik és kis mellékutcákban lehet felfigyelni a pirosan kivilágított "kirakatokra". Megdöbbentő milyen lányok állnak ott. A 18 éves kis fiatal lánytól kezdve, a dagadtakon, az öregekig minden 'féle' nőt megtalálni ott. Mi korán mentünk így nem minden ablakban álltak, de ígyis sokfélét láttunk. Coffee shopot nem láttunk olyan sokat, és nem is szívtak jointot olyan hű de sokan, mint gondoltam. Viszont minden második bolt szexshop, sztriptízbár, szexxel kapcsolatos múzeum vagy fűvezéssel kapcsolatos bolt. Egy-egy bár előtt töményen lehetett érezni a fű szagot is. Bementünk egy Coffee shop-ba is szerettünk volna füves sütit kostólni. Végül sikerült egy másik helyen venni, de a coffe shop-ban aki eltölt kb 10 percet anélkül, hogy bármit is szívna, az is be tud állni passzívan, olyan füst volt bent. Harapni lehetett szinte. Mindenki nyugisan beszélgetett bent, mosolyogtak, bár volt egy csaj aki kicsit parán nézett rám. 
	Ezután városnéző hajóval mentünk egy kört. Ezt senkinek nem ajánlom, 1 óra csak az egész, de a csatornákon megy végig az útvonal és nem sokmindent lehet látni, elég magas a csatorna fala.

	Hétközben a napok nem voltak ennyire izgalmasak, mindenki dolgozott, mi a belvárosba mászkáltunk, meg a tengerpartra mentünk le majdnem minden nap.

	Következő szombaton pedig Brüsszelbe mentünk át, ahol rohadt türelmetlenek az emberek, autóval közlekedni kész katasztrófa, rengetegen vannak, össze-vissza mászkálnak, kereszteződésbe, lámpánál, zebrán, mindenhol keresztbe állnak... borzalmas.. ez miatt nem is tudtunk megállni megnézni a főteret, helyette elmentünk a Mini-Európába, ami nagyon érdekes volt. Minden országból a főbb nevezetességeket megépítették, némi információval ellátva. Magyarországról is kint volt a Pécsi székesegyház, és a Pesti Széchenyi-fürdő. Ráadásul voltak makettek, amik interaktívak voltak, szóval a látványon túl így is élvezni lehetett. Az Atomiumba is szerettünk volna bemenni, de iszonyat mennyiségű ember állt sorba, nekünk meg este ment már sajnos a gépünk.

	Hazafelé kicsit parásabb volt a repülő út. Kezdve azzal, hogy a repülési magasságot kb 30 perc után értük el, azt hittem sosem érünk fel.. Nem volt felhő az égen, így az utca fényeit simán láttuk, és ez számomra kicsit para volt. Állandóan turbulenciába kerültünk, a biztosnági övet majdnem végig becsatolva kellett tartani. Viszont gyönyörű volt fentről nézve a város, elég gyorsan haza is értünk, 15 percet faragott le a pilóta kb. Itt már ő is beszélt az utasokhoz, hogy milyen magasan vagyunk, milyen az idő Budapesten stb. Leszállásnál kicsit liftezett a gyomrom, és éreztem mikor a futómű elérte a földet. De mindent összevetve ez sem volt vészes repülés.

	Az egész nyaralás, vagyis inkább már telelés nagyon klassz volt, élveztem minden egyes percét. A holland nép merőben más, mint a magyar. Végtelenül türelmesek, nyugodtak, nem sietnek sehova, kivárják a sorukat. Random ráköszönnek az emberre az utcán, segítőkészek. Persze össze lehet futni olyannal, aki ennek az ellenkezője de ő valószínű nem holland, sok a külföldi, több nép is él ott. A lengyelek pl pont ilyenek. A holland ellentéte. Kint nem foglalkozott senki a másikkal, nincs gúnyolódás, nem nézik le a másikat, ha esetleg régebbi autója, biciklije van. Vagy ha éppen kövér vagy túl sovány. Számomra nagyon tetszik ez a mentalitás. Az utak kátyúmentesek, az autópályán normálisan tudnak közlekedni az autósok, az utcákon alig látni szemetet, csikket szinte egyáltlán nem.
	Ami meglepő volt számomra, hogy nagyon sok lakásban nincs függöny, és lazán vetkőznek akár pucérra úgy, hogy simán látható. Vagy belát és kilesi az értékeket. De nem foglalkoznak ilyennel, nem leskelődnek be másnak a házába. Nekem nagyon megtetszett az a környezet, az a metalitás, ami ott van. Biztosan vissza térek még.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#33]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1428853</link><pubDate>2018-10-20 13:08:48</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	
]]></description><encoded><![CDATA[
	Nem gondoltam volna, hogy rögtön a következő nap be tudok vonzani bármit is ezzel a hozzá állással, ugyanis másnap reggel már alig akartam felkelni, fáradt voltam, munkhaleyen is eluntam az életem, haza akartam már menni, de lövésem sem volt arról, hogy majd otthon mit fogok csinálni. Az sem biztos, hogy haza akartam menni, csak el onnan.
	Szóval az egész ott kezdődött, hogy csütörtökön este Kowalsky meg a vega - Amire születk című számát hallgattam és valahogyan sok erőt merítettem belőle. Feltöltött teljesen. Megjegyzem így 3 nappal utána sem csökkent ez a lelkesedés szerencsére. (Remélem nem kiabáltam el..) Az utóbbi hetekben teljesen kifáradtam, nem végeztem túl nagy fizikai munkát, viszont 8 órát egy asztal felett görnyedni és ugyanazt csinálni minden héten 5 napban, elléggé leszívta az energiáimat. Alig vártam, hogy haza érjek de itthon sem túlóztam el a teendőimet. Ráadásul 2 délután még iskolába is kellett mennem este 8-ig. Ahol szintén ülnöm kellett, de egy fokkal jobb volt, más emberekkel, más ingerek értek ott. Na és persze addig sem fetrengtem itthon az ágyban. Viszont így az étkezésemre sem tudtam nagyon odafigyelni, csomó szemét kaját is összeettem. Számomra az alvás valami különleges pokemon.. nem is azzal volt a baj, hogy későn fekszem és korán kelek, hanem hogy nem tudtam nomrálisan aludni. Óránként felkeltem, forgolódta,, reggel meg fájs nyakkal és háttal indultam neki a napnak. De most végre 2 hét szabadság, külföld és minden ami kell. Bár az is igaz, hogy ma sem vittem túlzásba az alvást, kb 6 órát ha aludhattam, kevesebb szenvedéssel de még mindig nem az igazi. Hétvégékkel az a baj, hogy mire átálnék arra, hogy aludhatok sokáig ott tartunk, hogy hétfő és hajnali 4-kor csörög az ébresztőm.. Na de ebben a 2 hétben talán sikerül valamit pihennem. Vagyis igazából csak 1 hét, a másik 1 hét külföldön lesz, ott nem igen fetrengéssel szeretném tölteni a napjaimat, hanem felfedezni egy új országot, fényképezni és ilyesmi.

	Vissza térve erre a bevonzásos dologra, sosem hittem teljesen benne, bár őszintén ami hittel kapcsolatos szinte semmiben. Vagyis általában voltak arra utaló jelek, hogy hú ez valóságos, lehet benne hinni, de mindig valami racionális magyarázatot próbáltam keresni. Szóval hiszek is meg nem is. De ami most történt az meglepett.
	Megfogadtam, hogy vége ennek a punnyadásnak, kimozdulok, emberekkel fogok találkozni, eseméyekre megyek. Mindig hívtak mindenhova és voltam, aki mindig nemet mondott. De most nincs nem. Most IGEN van. Tegnap el is mentünk Deliah-val és egy másik csajjal a szokásos sétás túránkra a városban. Azt hittem csak ketten leszünk, helyette mentünk négyen. Nem igazán örültem neki.. De nem is alakulhatott volna jobban az a délután. Szóval én terveztem meg merre fogunk menni, most nem volt olyan változatos a helyszín, sőt szép sem. Egy főút mellett sétáltunk, ahol semmi sem volt. Mint egy mini autópálya kb. Már a találkozás is később volt, Deliah megint nem tudott időben ideérni.. De pont ennek köszönhető, hogy az út mellett sétálva megláttam azt a piros kocsit. Benne pedig Noel-t. Rögtön írtam is neki, hogy "na mi van még csak most végeztél?" A műszaknak már legalább 2 órája vége volt. Tudni kell, hogy Noel-el hónapok óta nem beszélünk, és ami köztünk volt az egyik napról a másikra ért véget. Azóta egyedül él, mégsem beszélgettünk. Sokáig le is voltam némítva, tehát az elküldött üzeneteim nem értek nála célba. Mégnem egyszer írt, hogy a helyemen dolgozik. Ezzel én nem törödtem, nem válaszoltam. Melóhelyen sem igen váltottunk szót, csak akkor ha valamiért hozzá kellett fordulnom. Na de akkor is tök ideges voltam, hadartam, össze vissza beszéltem. Szóval szokásomhoz híven nagy valószínűséggel le is égettem magam minden egyes alkalommal. Nehézkesen de beindult egy beszélgetés köztünk tegnap, és nem csak klisés dolgokról, hanem olyan személyesebb témák is felmerültek, amik a régi szép időkben mikor ismerkedtünk és kavarni kezdtünk. Voltak 'kínos csöndek' a beszélgetésben de szerencsémre a két csajszi segítettek és tudtam olyanokat írni, amire válaszolt. (SMS-ben beszélgettünk) Magamtól tuti elszúrtam volna. Na és ettől az átlagos "most végeztél?" kérdéstől eljutottunk odáig, hogy este filmezhetnénk. Persze mindenki tudja, hogy nem filmet néznénk egy lakásban, ahol csak ketten vagyunk. Egyszerűen imádtam vele beszélgetni, még ha a segítség is kellett néha a válaszokhoz. Nagyon rég beszélgettem vele és mindig olyan jó érzés volt. Ki tudtam önteni neki a lelkem, elmondani, ami épp bántott, és érdeklődött is felém. Tehát még csak nem is az volt, hogy öntöttem rá a sok hülyeségemet. Figyelt rám. Akkoriban nagy szükségem volt erre. Akkoriban voltak utalások arra, hogy ez nem csak szimpla kavarás, csak egy kis szex, hanem több. Most viszont kihangúlyozta, hogy CSAK az lenne.
	Valójában nem igen fűztem hozzá sok reményt, hogy ebből lesz is valami, megint csak a szája járt. Ugyan estig van még idő és próbálok pozitívan hozzá állni a dologhoz, hátha mégis, de egy percig sem túlságosan, mert mondom.. nem vagyok benne biztos, hogy nem csak szájtépés volt részéről az egész. Majd meglátjuk van még ideje. Tegnap többször is végig futott az agyamon, a kijelentése, hogy eddig senki sem fogta meg szexuálisan, kérdem én kell ennél nagyobb nyomás egy önbizalom hiányos lánynak a dolog előtt? :D Na és ha valami tényleg balul sül el mégis, hogy leszek vele mindennap egy szobában? Próbálok ezen nem agyalni, hisz kuuurva messze még az este, hogy tényleg tesz e valami a dumagép.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#32]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1428407</link><pubDate>2018-10-15 17:22:26</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	
]]></description><encoded><![CDATA[
	Elképzelem, ahogy a történtek után a kis házacskánkban ülünk az ágyon, a fejed ölemben pihen. Hajadba túrok. Imádom piszkálni a hajad. Az arcondon titokban néhány könnycsepp csordul le. Szeretem az a pici házat. Egy kis szobácska és egy pici konyha. Kettőnknek pont elég. Az ablakban egy gyertya ég, egy múmiás mécsesben, amit még én készítettem neked. Sötét van. Csak a gyetya halovány fénye világítja be a kis szobát. Papádra emlékezünk. Nem mutatod szomorúságod, de nekem nem is kell. Érzem a fájdalmad, mintha csak az enyém lenne. Ismerlek. Ismerem minden mozdulatod. Mikor bezárkózol olyankor van a legnagyobb szükséged a támogatásra. Csendben vagyunk, nem kellenek szavak. Felnyúlsz a kezemért, megszorítod. Megérzem a könnyeidet. Szorosan átölellek, már nem tudod magadban tartani szomorúságod. És így ülünk egymást ölelve még a gyertya utolsó lángja is elalszik.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#31]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1428256</link><pubDate>2018-10-13 16:14:50</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	
]]></description><encoded><![CDATA[
	Nem elég, hogy szombaton is dolgozni kellett, mert miért is ne azon az egyetlen szombaton lennénk berendelve, mikor mindenki hulla fáradt a sok túlórától. De reggel egy olyan hír várt az üzeneteim között, amire a legrosszabb álmaimban sem gondoltam volna. Mondhatják, hogy ez természetes, az élet vele járója, mondhatják. De ne mondják nekem, hogy erre fel lehet készülni. A hír Sam-től jött. Mostanában többet beszélgettünk, a semminél legalábbis mindenképpen többet, így nem is lepődtem meg, hogy üzent. Az üzenetben pedig az állt: " Meghalt a papám.." Hajnali 3-kor ezt olvasva lefagytam. Ilyenkor akaratlanul is elképzelem, hogy volt egy ember, akit annyian szerettek, akinek barátai, családja volt. Párja mellett feküdt le este, mellette kelt fel reggel, együtt botorkáltak ki a kertbe. Az a tipikus 'öreg illat' mászott bele az orromba. És, hogy ez huss... már nincs többé. Egy élet, egy ember, aki annyi mindenen ment keresztül, annyi mindent megélt egy pillanat alatt semmi lett. Szóval így hajnali 3 és 4 óra között kisírtam a szemeim, aztán indulnom kellett dolgozni. Nehéz volt bent megállni, hogy egy könnycsepp se jöjjön ki, nem akartam magyarázkodni. Mégis mit mondhattam volna ? Volt párom papája meghalt, akivel amúgy már több, mint 1 éve közünk nincs egymáshoz? Milyen abszurd már ez az egész...

	Reggel szomorúságot éreztem, fájt nekem is. Nagyon szerettem az apai ági nagyszüleit. Tündéri teremtmények voltak. Hiányoztak is az elmúlt 1 évben. De sajnos ők is csak a múltam egy részét képezik már. A nap további részében, épp ez miatt, hogy már csak a múltam ők is, nem tudtam jogosan vagyok e szomorú miatta. Hogy lehetek e szomorú, eshet e ennyire rosszul ez a hír, hisz már jó ideje nincs közöm hozzájuk. Ürességet éreztem. Nem tudtam mit érezhetek, így inkább nem éreztem semmit.

	Nagyon nagyon szeretnék Sam mellett lenni. Borzasztan nehéz pillanat, főleg egy olyan érzelmileg bonyolult embernél, mint amilyen ő. És nem utolsó sorban a cuki mamája mellett is. Szeretném támogatni, segíteni. De ez már mind nem az én feladatom. Van helyettem más, aki remélem legalább csak a felét is megteszi annak, amit én tennék.

	Természetesen válaszoltam Sam üzenetére, kifejeztem sajnálatom és hasonló dolgok, érdeklődtem mi? miért? hogyan? de választ egészen mostanáig nem kaptam. Gondoltam intézik a dolgokat, szomorkodnak ilyesmi. De mint kiderült már 2 hete történt mindez... Persze nem gondoltam, hogy én leszek az első, akivel ezt megosztja, de ha már beszélgettünk és van valami, gondoltam elmondja.. hát tévedtem. Vagy őszintén nem is tudom mit gondoltam... annyira hülye vagyok..
	Mindig van az adott helyzetről, gondolatról, cselekvésről egy elképzelésem, hogy ez most jó, ez teljesen normális. Aztán addig agyalok a dolgon, még oda csavarom, hogy hülye vagyok és nem, nem kellene ezt gondolnom, totál nem normális. Ebben az esetben is ez volt a helyzet.. Azt hittem tök normális, hogy nekem ez fáj, aztán rájöttem, hogy semmi közöm már az egészhez.. És lehet ez is a valóság.&nbsp; Az életem során annyi emberrel fogom keresztezni még az utam, akiket megszeretek, aztán elválnak útjaink, majd elhagyják ezt a világot.. Még mindig nincs fogalmam arról, hogy normális lenne e, amit érzek..

	Közben Sam lazán közölte ugye, hogy mindennek már 2 hete, temetés is megvolt.. kösz.. kedves vagy. Érdektelenséggel írta le ezt a 2-3 mondatot is. Bár az gondolom begubózott, szokása ha megbántódik. És persze nem én leszek az, akinek majd megnyílik. De ez most borzasztóan rosszul esett. Tudja mennyire szerettem őket, mamája szerette is volna, ha a későbbiekben meglátogatom. Mégis csak így közölni.. ja meghalt már 2 hete, azt 2 napja meg el is temettük... ennyire közönségesen..

	Néha azt kívánom bárcsak többé nem írna.. De az sem lenne jó. Semmise jó. Az egészet eltörölni sem lenne jó. Mert nagyon jó volt, csak akkor legalább nem emlékeznék semmire..
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#30]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1427150</link><pubDate>2018-09-30 09:49:15</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	Végre eljutottam a dietetikushoz. 1 hetes étkezési naplót kellett összeállítanom, már akkor tudtam, hogy ez miatt kapni fogok az orvostól hideget meleget, ugyanis rengeteg szemét kaját ettem. De hogy azért jót is mondjak, pozitív volt, hogy sok zöldséget eszem. Mondott mindenféle jó dolgot, hogy heti 3x legaláb mozogjak, miből mennyit egyek, mit hagyjak el. Azon nagyon meglepődtem, hogy max. 140-160g szénhidrátot kell bevinnem. Jobb napjaimon kb 100g-ot ha beviszek. Szóval ha ezt követném valószínű felszednék néhány kg-t. Persze az sem mindegy, hogy csokiból vagy zöldségből származik, lassú vagy gyors felszívódású. A dietetikus szerint lehet enni teljes kiörlésű dolgokat, barna rizst, krumplit. Én ezeket jó ideje nem eszem. Túzottan eddig nem tartottam be a tanácsait, szép lassan viszont muszáj lesz. November végén kell majd jelentkeznem úrja, megnézi a változásokat.
	Kórházba a főorvost, akit már 1 hete fel kellett volna hívnom egyszerűen nem tudom utolérni. Állítólag a leletemre ráírta az elérhetőségeit, viszont nagyon nem. Sehol nincs rajta, se cím, se telefonszám. Persze neten sem találni semmit, csak mellékeket, amihez meg rendes telefonszám sincs, ahonnan át tudnának kapcsolni.. Se egy email cím, semmi. Ugyan mondta, hogy majd ő értesít, viszont ez sem történt meg.. A leletemet sem tudom, hogy jó címre küldtem-e, a kórházéra küldtem, vagyis nem én hanem apa, már csak remélem, hogy valamit ráírtam a borítékra, hogy annak a dokinak lesz.. Recepciót telefonon elérni lehetetlenség, az előző időpontomat is személyesen kértük, viszont 3-ig vannak bent csak, ami nekem megint nem játszik. 2:30-ig dolgozom a város szélén, a kórház pedig bent van a központban, egy elég forgamlas ponton, esélytelen, hogy időben odaérjek. Valamit ki kell találnom, hogyan tudnék eljutni, jövőhéten szeretném már lezárni ezt az egész herce hurcát, tudnom kéne milyen gyógyszert kell szedjek.
	Egyre jobban zsúfoltak a napjaim, szerencsére csak 2 hónapig lesznek ennyire tele. Addig is próbálok valami rendszert vinni a káoszba.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#29]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1426877</link><pubDate>2018-09-26 17:39:19</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	
]]></description><encoded><![CDATA[
	Természetesen megint én vagyok az, akinek betegen is mennie kell dolgozni. Hét elején nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. Egy egyszerű megfázással kezdődött. Torokfájás, orrfújás. El is kezdtem szedni egy antibiotikumot 2 napja, amire úgy nézem allergiás vagyok.. ugyanis tiszta kiütés lettem mindenhol .. Csodálatos. Orvoshoz meg nincs időm elmenni, táppénzre nem mehetek most. Így is 2 ember helyett, 2 külüönböző részlegen kell helyt állnom ..

	Borzasztóan rossz a közérzetem, kedvem sincs a toppon és az sem segít, hogy random emlékképek villanak fel. Szóval a saját szenvedésemet igencsak tudom fokozni magamnak. Nem is én lennék ha ez nem így lenne.

	
		Ahogy sétálok napnyugta után hozzá, egy széles utón, ahol csak néha egy-egy autó jelenik meg, embereknek nyoma sincs. Hideg van, fázom. Fekete hátizsák a hátamon, fekete kabátom a térdemig lóg, kezem a sebemben melegszik. Most nem jön autó, át tudok menni a másik oldalra. Ahogy átérek rögtön balra is kanyarodok, majd a hosszú, sötét utcán megyek végig fagyoskodva. Felmegyek a kavicsos dombon, ő már a kapuban vár a kék, bolyhos pizsamájában, mezítláb, papucsban. Gyorsan felszaladunk a lépcsőn, be a házba. Megcsap a meleg, és az a régi illat, ami még nagymamáink dohosodó házában volt. Nem érzem rossznak, szeretem ezt az illatot. Tudom, hogy nála vagyok. Vele vagyok. Levetkőzöm, majd halkan (természetesen sosem sikerült) felszaladunk a lépcsőn, átöltözöm én is pizsamába. Ami csak az ő egyik pólója. Majd a szekrény felé fordulva be bújok a jó meleg ágyba, ő hátúlról átölel. Érzem ahogy a forró teste az én átfagyott testemhez ér. Puszit nyom az arcomra, és elalszunk.

]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#28]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1426759</link><pubDate>2018-09-24 16:52:11</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	A napokban nagyon sok blogspotos oldalt nézegettem és fontolóra vettem, hogy át kéne költöztetni a blogot. Sosem rajongtam a blogspotért, igazán most sem, lehet azért mert nem tudtam kezelni, nem tudtam személyre szabott kinézetett tenni az oldalra. Viszont valami mégis megfogott benne, még mindig egyszerűbbnek gondolom a gportalt, de valamiért, én sem tudom miért, elkezdtem húzni a blogspot felé. Sokkal több kinézet közül tudnék választani, és egy jól kinzéző blogot sokkal szívesebben szerkesztenék. Már ha sikerül, mert a szerkesztgetésében nem igen ismertem még ki magam. Gportalon viszont minden nagyon egyszerű. Legalábbis nekem. És az sem utolsó, hogy egyszer már költöztettem a blogot, végső helye egy saját domain, html oldal lenne. Aztán ha mégsem jön be a blogspot vissza költözni ide.. valamint wordpressel is próbálkoztam már, az is szóba jött, mint költözési lehetőség..de sok macera és követhetetlen lenne éppen melyik oldalon működik a blog.. Szóval szerintem erre alszok még jó néhányat, addigis próbálgatom a blogspot adta lehetőségeket. De ha bárkinek bármi tippe, tapasztalata van bármelyik oldallal kapcsolatosan szívesen meghallgatnám. 
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#27]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1426678</link><pubDate>2018-09-23 11:29:05</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	Amikor földbe döngölnek, kigúnyolnak, pörig aláznak és elhitetik veled, hogy semmire sem vagy jó, vajon segíthet ha mantrázod magadnak, hogy de igenis értékes ember vagy? Vajon feltudod egymagad építeni mindazt, amit emberek tucatjai egy pillanat alatt képesek voltak lerombolni?

	Megannyi motivációs videót néztem, cikket olvastam a pozitív gondolkodásról, arról, hogy a negatív dolgokat engedjük el a fülünk mellett. Hisz más véleménye nem a mi dolgunk, és nem minket tükröz, hanem őt magát. Na de mikor tömegével érkezik a piszkálódás, mert ők ebben lelik örömüket, segíthet a pozitív gondolkodás? Hiszen egymagad vagy a többiek ellen...
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#26]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1426345</link><pubDate>2018-09-18 18:37:42</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	
]]></description><encoded><![CDATA[
	Na hát ez a zene köszönő viszonyban sincs a poszttal, de nem baj, nagyon megtetszett, ezért megosztom. 

	Szóóóval annyira de annyira boldog voltam ma. Végre megvannak a repjegyek és a visszaszámlálás is elkezdődött, úgyhogy lassan irány Hollandia. Már nagyon várom, izgulok, sosem ültem repülön, nagyon kíváncsi vagyok milyen lesz. Előljáróban annyit tudok, hogy egy kis faluban fogunk megszállni, ahol borzalmas a tömegközlekedés, konkrétan nincs.. Így kicsit bajos hogyan is jutunk majd el egy normális városba, hogy mégiscsak lássunk valamit, de nem aggódom abban az 1 hétben nem fogunk otthon ülni az biztos. Anyáék dolgozni fognak, tehát a kocsis fuvarozás is necces, de olyan még nem volt, hogy ne alakítottam volna valamit a kedvemre, szóval talán ezzel is megbírkózok.

	&nbsp;

	Tovább gondolkodtam a melóhely váltáson, a kiköltőzésen, a tanuláson de nagyon tanácstalan vagyok. Feladni egy biztos munkahelyet nem gyerekjáték, főleg nem a mai világban. Szinte minden munkáltató, így a mienk is azzal jön állandan, hogy ha kiáll a buszmegállóba 10 dolgozni akaró embert is találna a helyünkre. Na ebből talán annyi igaz, hogy lenne ott 10 dolgozni akaró ember, de ha csak egy kis eszük is van ilyen körülmények közé nem jönnének dolgozni ennyi pénzért. Jó persze lehet azt is mondani, hogy még mindig jobb, mintha otthon ülne az ember és nem lenne egy forintja sem a megélhetésre .. igenám de az ember egy idő után belefárad, hogy hülyének van nézve, hogy szarrá van dolgoztatva. Persze a túlórákat kifizetik, de kevésnek kevés az 150%-a .. Na meg fejlődni szeretnék, tovább lépni, nem egy gyári munkában megrekedni 22 évesen. Ragadjanak ott azok, akiknek már nincs erejük, kapacitásuk valami nehezebb munkát végeni.

	Visszatérve a 101 kihívásra nem sikerült még összegyűjtenem mindent de felteszem az eddigieket és majd bővítem, de el akarom kezdeni megvalósítani őket, ez miatt is nagyon izgatott vagyok már.

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#25]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1426173</link><pubDate>2018-09-16 08:12:31</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	
]]></description><encoded><![CDATA[
	Ez a bejegyzés most lehet kicsit össze-vissza lesz, de nem tudom hogyan lesz időm az elkövetkezendőkben bármit is leírnom.
	Tegnapi napom viszonylag mozgalmasra sikeredett. Találtam egy szórólapot, aminek a felmutatásával 1-et fizet, 2-öt vihet akció volt az egyik kávézóban. Egész héten prbáltam leszervezni, hogy melyik nap melyünk el, végül tegnap el is jutottunk. Húgommal mentünk, és meg kell mondjam nagyon örültem ennek az akciónak, ugyanis egy ice cream cafe latte-t ittunk, sima tejeskávé egy gombóc fagyival és tejszínhabbal. Az ára viszon ... 950ft. Baromi drága. És még annyira finom sem volt. Lehet rontott valamit az élvezeti értékén, hogy a hozzá kapott cukrot én nem tettem bele, viszont nem keser volt, hanem konkrétan íztelen. A vaníliát sem éreztem rajta, a fagyi még valamennyire finom volt, de az sem egy 5*-os dolog volt. Maga a hely elegáns, letisztult. De hogy ennyire drága legyen és minősége meg ilyen rossz... Végülis megtehetik, hisz az egyetem alatt vannak, az egyetemisták ugyis a legközelebbihez fognak beülni ha csak 10 perc szünetük van egy kávéra. De az egyszer biztos, hogy én nem sűrűn fogok oda járni. Vannak ennél minőségibb és olcsbb helyek is..
	Ezután random elmentünk moziba. Az apácát néztük. Nem volt valami nagy szám, persze voltak ilyesztőbb részek, mikor hirtelen, hangos zenével váltakoztak a snittek. De összességében nem egy nagy szám. Maga a sztori is számomra elég bizarr és furcsa volt. Abszolút nem veszt semmit az ember, ha nem látja, maximum a szabadidejéből 2 órát.
	Este pedig találkoztam egyik havarommal, elmentünk az egyik kilátóhoz. Eleinte azt hittem nagyon gáz lesz az egész találka, nem igen volt miről beszélgetnünk, elszívtunk egy cigit és már vagy 20x megkérdezte meddig akarok ott maradni.. Végül egész jól elbeszélgettünk 2-3 órát. Hosszú idő óta előszőr kapcsolódtam ki, csak egy délután volt de mégis baromira élveztem, hogy nem főznőm vagy takarítanom kellet, hanem végre azt csinálhattam, amit csak akarok, anélkül, hogy aggdnom kéne a korai lefekvég, vagy a rém váró feladatok miatt.

	BTW

	Kicsit aggódom, hogy holnap kezdődik a hét előről.. Hétfőn vagy szerdán van a cégnél kiszállítás, így az kötelezően választható túlórát jelent. Viszont, hogy az meddig tart.. csak a jóisten tudja. 6-nál előbb még nem mentem haza ilyen napokon. És mivel a héten hétfőn nem én maradtam, keddtől meg táppénzen voltam, a jövőheti 2 nap rám marad.. legalábbis szerintem, ezért erre is készülök. Valamint pénteken 1-re vissza kell mennem a kórházba, de a munkatársam, akivel együtt dolgozok már vagy 2 hete szeretne egyik pénteken szabira menni, na&nbsp; már most ha ő elmegy szabira én nem fogok tudni elmenni az orvoshoz.. pedig nekem ez fontos. Fontosabb az egészségem, mint a munkám. Hétfőn szintén szabadságon leszek, akkor egy másik orvoshoz megyek a kórházba, valamint az endokrinológusomat is fel kell hívjam még holnap, hogy mi a helyzet a vérképemmel, eltelt a max 4 hét és semmi információ nem jött a további kezelésemről.
	Aztán 20-án kezdődik egy kurzus, amire felvettek. Kedden és csütörtökön van, 17:00-20:00-ig. De egyik csütörtökön be vagyok írva körmöshöz is.. Viszont csak 1 napot lehet hiényozni a 10-ből, különben vissza kell fizetni 35.000 ft-ot. Őszintén fogalmam sincs mit fogok tanulni ezen, vagy mihez lesz jó, de egy papírral több, támogatja az állam, szval miért is ne végezném el? Szóval most megint sok minden össze jött, amihez tartani is szeretném magam, ehhez viszont az életem átrendezése szükséges, több, komolyabb ponton is.

	Oh és majdnem elfelejtettem. Messze még 2019 de találtam egy nagyon szuper kis határidőnaplót a Lidl-ben. Idén is kerestem, hónapokig de sehol nem találtam olyat, ami tényleg megfelelne nekem. Gondolhatnénk, hogy egy ilyen napló választásban mégis mi okozhat nehézséget, hisz kb ugyanolyan mindegyik. Amiket én találtam vagy iszonyat picik, zsebnotesz méretűek, vagy nagyon drágák voltak egy naplóhoz képest. Ez most A/5 méretű, kemény 700ft volt, műbőr borítású, és egy-egy napnak egy komplett oldal van szentelve, így kicsit többet is tudok bele írni, mint hogy éppen van néhány dolgom aznap. Külön van egy 'fontos' rész is. Azt gondolom egy nagyon leegyszerűsített tervezőnek is fogom tudni használni. Nagyon örülök neki, alig várom, hogy elkezdhessem írni.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#24]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1426036</link><pubDate>2018-09-14 18:58:28</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	

	&nbsp;

	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[
	Minden egyes posztnál bajban vagyok hogyan is kezdjek neki a mondandómnak. Fejemben szépen megfogalmazódik az egész, viszont mikor leülök az asztalomhoz, a gép elé és elkezdenék pötyögni nem tudom mivel indítsak. Most is vagy 5x kitöröltem és újra kezdtem, mire eljutottam oda, hogy na jó.. ha így folytatom ma nem írok semmit, ezért az utolsó verzió bent marad. Lehet nem lesz se füle se farka az egésznek, de mostmár bele kezdek abba, amiről tényleg írni szeretnék.

	Szóval mióta elkezdtem a blogot írni, nézelődtem az oldalösszesítőbe hátha találok valami hasonló lifestyle, personal blogot, de szinte semmi.. Régebben sokat olvastam gportalos oldalakat, akkoriban a fanficekért voltam oda a kedvenc könyveimről, sorozat főszereplőimről, már, legalábbis mostanában azt érzem, hogy ezeket kinőttem. Szívesebben olvasnék személyesebb bejegyzáseket, valahogy jobban is tudok beszélgetni az ilyen témájú dolgokról, lehet azért, mert esetleg van személyes tapasztalatom, vagy véleményem. De egy fanficről, vagy egy sztár fanpage bejegyzéseiről mit lehet most őszintén ? Semmit. Amugyis a sztárok világa annyira messze áll egy ilyen egyszerű kis emberke világától, mint én. Ha találok egy személyes blogot rögtön a cseréit nézem, ő miket olvas, kik írnak a chatbe hátha rábukkanok még gyöngyszemekre, de 10-ből 3 olyan blogot találok, ami érdekes és még működik is.. És abból a 3 működő blogból 1 olyan, amin posztolnak is viszonylag sűrűn nem pedig jó néhány havonta.

	Ha bárki, aki erre jár ismer egy működő személyesnek mondható blogot kérem ne tartsa magába.

	&nbsp;

	Miközben keresgéltem találtam egy tök jó kihívást. 101 dolog 1001 nap alatt. Nem tudom miért, de nagyon megtetszett ez az egész, több blognál is elolvastam ki, mit írt fel a listájára, hogyan tudta teljesíteni, ha esetleg dokumentálta. Szóval miután kikutakodtam magam, csináltam egy nagy bögre kávét a kedvenc pöttyös bögrémbe és leültem gondolkodni, hogy elsőkörben mik azok a dolgok, amiket így 3 év távlatában szeretnék megtenni, elérni és mingyárt le is firkáltam őket. Természetesen a racionalitás keretein belül, hiszen szeretném mind a 101 dolgot kipipálni a végére. Így hiába szeretnék mondjuk cukrészdát nyitni, tudom, hogy az elkövetkező 3 évben ez esélytelen, semmi értelme felvennem a listára. Jelenleg 52 dolog csücsül a listámon, nehéz néhány nap alatt ennyi célt összeszedni, még ha csak kicsikről van is szó. De bármi olyan eszembe jut, ami számomra egy kicsit is kihívás lehet, azt rögtön fel is jegyzem. Remélem nem sokára publikálni is tudom a 'kis' listát és neki kezdhetek a megvalósításának. 
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#23]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1425826</link><pubDate>2018-09-11 20:01:05</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	
]]></description><encoded><![CDATA[
	Megint nagy tervezésekbe szeretnék kezdeni. Vagy folytatni? Nagyon sokan ismerit a Bullet Journal tervezőt, amibe mindent, de tényleg mindent lehet vezetni, rendszerezni, feljegyezni. És az utóbbi időben annyi mindennel tele van a fejem, nagyon sok dolgom lett hirtelen és szokásomhoz híven mindent elfelejtek, és nem akkor jutnak eszembe mikor kéne. Na szóval ezért szeretnék egy plannert, amibe össze tudom írni a dolgaimat, egy helyen vannak, és tudom magammal cipelni is.
	Jelenleg a lelkesedésem akkora, hogy a legapróbb dolgaimat is rendszerezni szeretném, de magamat ismerve már a 3. napon nem lesz időm vagy kedvem ilyen rendszerességgel írogatni. Főbb eseményekhez vannak már rendszerezőim, naptárba benne vannak a szülinapok, orvosi vizsgálatok és minden olyan, ahova mennem kell, egy másik alkalmazásban más bizonyos információ, volt lakáskassza vezető appom is, meal plan app és még számtalan... de ezek csak a helyet foglalták a telefonon, egyik sem alkalmas minden adat összegyűjtésére. És ha már applikáció akkor mindenképpen telefonra kell, mert az mindig nálam. Sosem hagyom itthon.
	Bullet Journalt egyenlőre venni nem szeretnék még tényleg le nem tisztázódik mik azok a fontosabb dolgok, amikre mindenképpen fogok szánni időt, hogy felírjam, plusz drága ahhoz, hogy azon kísérletezzek.
	Addig is viszont gyüjök ötletet miként lehetne egyes dolgokat rendszerezni, és mégis miket kéne rendszereznem.

	BTW

	Ma le kellett menjek orvoshoz, most csak 2 órát vártam, hogy sorra kerüljek.. Kicsit parázok mert most péntekig táppénzen leszek, aztén következő pénteken szintén orvoshoz kell mennem, majd hétfőn dietetikushoz van időpontom, aztán október utolsó hetére is be kell íratnom a szabim, mert megyünk Hollandiába. És nem tudom mivel érdemeltem ki, de ahova ember kell oda raknak, és valahova mindig kell.. Szóval nem tudom mi lesz, ki fognak rám akadni de muszáj ezeket elintéznem.

	&nbsp;

	Bloggal kapcsolatosan is vannak új terveim. Ugye most követek egy diétát és ennek köszönhetően rengetget sütök, cukormentesítve, egészségesre variálva normál recepteket. Ezekről is szeretnék videó de valószínűbb, hogy kép formában poszolni. Aztán később a dietetikus által megszabott szpeciális étrendről is.
	Meg a "mit csinálok egy beteg napomon" Mit eszem egy beteg napomon" és társai posztot is tervezek, aztán meglátjuk mi fog belőle megvalósulni.
	Bár ezeket talán jobban meglehetne valósítani vlog formában, mintsem írásban, és még sok olyan ötletem van amit inkább videó formában kéne, de megpróbálkozok vele itt is aztán lesz ami lesz.

	
		&nbsp;
	
		yesterday
		NOW
		tomorrow

]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#22]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1425665</link><pubDate>2018-09-09 16:54:46</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	Majd egy hónapja nem írtam semmit. Pedig esténként mindig összeszedtem a gondolataim, hogy mit írnék le de odáig nem jutottam el, hogy be is kapcsoljam a gépem. Szóval nem sok jó történt.. amiért kicsit csalódott vagyok. Főleg ez az orvos mizéria. 21-én voltam konzultálni, fel kellett volna adnom egy leletet minél hamarabb, de nem sikerült. Vagy dolgoztam, vagy más ügyeket intéztem. Vagy elfelejtettem. De dietetikushoz végre kértem időpontot, oda hamarosan mennem is kell.
	Időközben egy csoportból megismertem Dave-et. Elkezdtünk beszélgetni, sajnos az ország másik felében lakik, így személyes találkozó nem igen jöhet össze. Pedig szeretnénk mindketten, mert együtt könnyebb lenne ez az egész orvos mizéria. De kaptam töle egy tanácsot, miszerint reggel 7kor egyek előszőr, és kávézzak (ezzel nem volt gond, mert kávéfüggő vagyok), mivel az eltelít. 2 hét után -3kg-t mértem, aminek nagyon megörültem. És nem is csaltam az étkezésekben, nem voltam éhes sem, simán kibírtam két étkezés között. Aztán valamiért vissza is jött.. szóval ez fail. Most megpróbálom számolni csak a ch bevitelem, de orvos elött nem akarok túlzottan variálni.

	Noel-ről már rég írtam bármit is, az elmúlt hetekben viszont történt néhány dolog. Nem elég, hogy Will, az exem is írogat húgomnak néha napján valamiért, most Noel is rászokott erre. Olyan random dolgokat közölt oda nem illően, mint hogy nem feküdt le velem. Nem is értem ilyet miért kell mással megosztani. Még ha történt volna valami arra inkább tudok indokot miért mondja el, na de hogy nem feküdtünk le. Ráadásul nem akarnak egymástl semmit, huúgom részéről ez biztos, Noel részéről meg nem tudom.. elég hülye lenne ha egy 17 éves lánytól akarna bármit is 30 éves fejjel, de hát furcsa gondolkodása van, tőle bármi kitelik.
	A héten azt is megírta neki, hogy elmegy motorozni és majd lehet elnéz felénk is, és biztosan hallani fogja húgom a motor hangját. Hát jött is. Pont haza értünk a boltból, egy hajszálon múlott, hogy lekéssük a mutatványát. Ment néhány kört és el is ment. Azért kíváncsi lettem volna rá, ha húgomat észre veszi, mert épp lent volt kutyázni, akkor vajon megállt volna-e beszélgetni vagy valami.
	Mikor ezt a sztorit elmeséltem barátnőimnek, kivétel nélkül mindenki azt mondta, hogy miattam nyomja magát ennyire húgomnál. Megfordult nekem is a fejemben, nem kimondottan, hogy féltékennyé akarna tenni, mert szerintem egyáltalán nem. Csak, hogy húzza az agyam. Mivel engem lenémított, nem kapja meg az üzeneteimet.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#21]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1424429</link><pubDate>2018-08-25 10:25:30</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	
]]></description><encoded><![CDATA[
	Végre eljött az idő, hogy eljutottam a dokihoz. 1 hónapja meg volt már az időpontom és borzasztóan türelmetlen voltam a dologgal kapcsolatban. De végre elött a kedd és hát miért is ne én lennék ha valamit nem felejtek el... Elmaradt a beutal, a körzetis orvosom meg persze nem rendelt.. mindegy, azért sikerült szereznem és időben beérni a kórházba. Meglepő módon pontban 12:30-kor hívtak be, amikorra szólt az időpontom.
	Beszélgettünk, kérdezgetett és meglepően olyan problémák is előjöttek, amikről nem is gondoltam, hogy a pajzsmirigyhez köze lehet. De elküldött akkor még egy vérvételre, csomó hormont írt fel a lapra, meg nem tudom még miket, nem értettem a latin szöveget. Valamint egy régebbi orvosi leletemet fel kellett volna adnom a héten neki, csak nem jutottam el odáig még, szóval az majd talán hétfőn sikerül. Aztán 4 héten belül meg kell jöjjön a laboreredményem, és egy válasz levél a dokitól, hogy mik a további teendőim.

	Kaptam még egy dietetikus elérhetőséget is, akivel szintén konzultálnom kell, viszont addig is étrendszokást nem változtatva az eddigiekhez 1 teljes hétig írnom kell mit eszem, ezt elvinni a dietetikushoz és az majd leszűr belőle valami okosságot. Most azt nem tudom, hogy elég-e felírni, hogy megettem egy paradicsomot, vagy egy sonkás szendvicset, vagy pedig makrókat is kell írnom .. biztosnság kedvéért, aminek tudom annak felírom, hátha rákérdezne, mert több mint valószínű nem fogok rá tudni választ adni. Már most nem tudom, hogy milyen kenyeret ettem 3 nappal ezelőtt .. XD
	Na meg ugye speckó lisztből sütök, nem beszélve arról, hogy terméken belül is megannyi változata lehet egy-egy ételnek.

	Nagyon kiváncsi vagyok mit szűr le a doki az eredményekből, mert szerintem ezek a tünetek nem jönnek csak úgy, és sok az összefüggés, nem alakulnak ki csak úgy ezek.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#20]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1423917</link><pubDate>2018-08-19 15:43:15</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	Tegnap este összefutottam egy régi ismerősömmel, volt osztály és munkatársammal. Loui hozott nekem néhány dolgot, úgy volt csak átadja, beszélgetünk néhány szót és elválnak útjaink arra a napra. Legalábbis én így terveztem. Helyette elbeszélgettük az időt, nagyjából 1 órát dumáltunk mindenféléről. Aztán jött egy kósza gondolatom, hogy úgy innék vodkát. Többet sem kellett neki mondanom, benne volt a dologban. Levittük mindketten a kutyáinkat, kicsit összeszedtük magunkat és már mentünk is a boltba. 9 fele kezdtük az estét, elég nehézkesen indult be a dolog, de a végére egész jó kis iszogatás kerekedett belőle. Ahogy hatni kezdett az alkohol mindketten oldottabbak lettünk, rengeteg mindenről beszélgettünk és az esetek többségében öosztottuk egymás véleményét. Jó volt végre olyasvalakivel beszélgetni szó szerint mindenről, aki ismer de mégsem olyan mélyen, mégis nagyjából az életvonalamon zajló dolgokkal képben van, tehát annyira nem kell ecsetelnem a dolgokat, mert részben képben van, a szereplőket ismeri a történetekben. Na és hogy egyet is értettünk kb mindenben csak hab volt a tortán.

	Előző posztok valamelyikében már leírtam, hogy milyen férfit kerestem magam mellé, és ő belső tulajdonságait tekintve viszonylag megfelelő lenne, de mivel 6-7 éves korom óta ismerem, vele együtt nőttem fel, sosem vonzódtam hozzá, mint férfi és ez nálam nem is fog változni. Ettől elvonatkoztatva sem gondolom róla, hogy vonzó lenne, de ha a mrégen sem éreztem semmit, később sem fogok. De ha egyszer jön egy olyan ember aki küülőt belsőt tekintve 5 csillagos, lehet mellettem Vin Diesel vagy Ryan Gosling én lepattintom őket is  Na jó ezért ez így nem igaz, ugyan nem Vin vagy Ryan van mellettem de akkor sem cserélném le ŐT semmi pénzért. 

	Visszakanyarodva az estére iszonyatosan jót beszélgettem, nagyon jól éreztem magam. Másnap már kevésbé. Reggel rosszul keltem, ki is hánytam mindent, a fejem mjd szét robbant. Szóval volt baj bőven. Mostmár jobb a helyzet, de túl sok energiám nincs magammal bármi értelmeset is kezdeni.
	Az írásra is hosszas meditáció után vettem rá magam. Hajnalban csak úgy cikáztak a gondolatok a fejemben, de annyira álmos voltam, hogy haza értem és ruhástul aludtam el. Reggelre meg hát elmúlt az a boldogság az estétől, az a jó hangulat de azért próbáltam összeszedni, amire vissza tudok emlékezni.

	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#19]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1423774</link><pubDate>2018-08-17 17:53:47</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	

	&nbsp;

	Magamat is meglepem miféle gondolatok, tervek szövődnek a fejeben. Az elmúlt 1 évben folyamatosan jönnek az újabnál újabb tervek, célok, amiket szeretnék megvalósítani. Azt hiszem pozitívan tekintek az egészre, még akkor is ha némelyik kicsit elrugaszkodott, nem biztos, hogy működne egyedül, vagy épp nem hogy bíztatást, inkább lebeszélést kapok az adott dologról.

	Sok mindenre jó az egyedül lét, többek között erre is, hogy rájöjjön az ember lánya mit is szeretne valójában, mi az ami ŐT teszi boldoggá, nem pedig mást. Azt mondom egyedül vagyok de ezt a gondolataimra kell érteni, mármint, hogy fizikálisan nem vagyok egyedül, csak nem függök mástól. Azért mert van mellettem valaki, még lehetnek saját céljaim, járhatom a saját utam, nem pedig másét. Nagyon nehezen tanultam ezt meg, de visszatekintve, hogy mennyire függtem másoktól büszkeséggel tölt el, hogy túl tudtam lépni, és képes vagyok egyedül is boldogulni. Kicsit sem érzem magam elveszetnek, mint azelőtt, és ezáltal ha egyedül is maradnék nem fogok megijedni és ledermedni, hogy "na de nélküled mit kezdek magammal??" Egyedül én vagyok, egyedül én számítok.

	De akkor, hogy egy kicsit ezekről a bizonyos célokról is szót ejtsek.
	Szeretnék angol nyelvvizsgát, de mindenképpen szeretnék megtanulni rendesen angolul, még ha végül a papír nem is lesz meg. Jogsit is szeretném megszerezni. Szeretnék egy saját kertet, telket venni, amit tovább is gondoltam, és esetleg egy kis házikót is felhúzni rá idővel. Szeretnék külföldre menni dolgozni. És eljutottam arra a pontra, hogy azt sem bánom ha a munkahelyemen túlórázni kell, ami azt jelenti, hogy legalább 12 óra de van hogy 18 óra lesz belőle. Heti egy napot kibírok.
	Egy a baj ezekkel. Ha szeretnék valamit, azt azonnal szeretném. Ez speciel 4 dolog, ami együtt nem igen megy. Tehát ha elmegyek külföldre a másik 3 dolgot csúsztatnom kell, na meg egy telek vásárlás sem egyik napról a másikra történik. Ha a másik 3 dolognak kezdek neki, akkor meg a külföldi munka ugrik. Arra pedig azért lenne szükség, mert kb mindegy hogy az ember hova megy, több mint valószínű, hogy többet és hamarabb félre tud tenni. Szóval ezzel kéne kezdenem, aztán szépen apránként tudnék finanszírozni minden más vágyamat. De sok más tényezőtől és embertől függ, hogy mit sikerül lépnem a külföldi munkával kapcsolatban. Hosszasabb utána járást igényel. Szerencsére, ahova szeretnék menni, ott vannak ismerősök, konkrét cég is van, aki 90% valszínűséggel fel is venne.

	Mindent összevetve abszolút megvalósítható minden, csak a sorrendet kéne kitalálnom. És baszki. Boldogsággal tölt el, hogy a kis céltalan hülyelányból végre valami felelősségteljes, önálló életre képes lény látszik kialakulni.
	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#18]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1423174</link><pubDate>2018-08-11 13:21:55</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[https://youtu.be/P9-4xHVc7uk

Előre leszogeznem, hogy telefonról írom ezt a bejegyzést, kerlek tekintsetek el az ékezet nélküliségtol helyenként. Most nincs erőm ezeket figyelgetni. ]]></description><encoded><![CDATA[Napok óta a múlton ragodom. Olyan emlekfoszlanyok jutnak eszembe, amik 1 evvel ezelőtt közel ezeken a napokon történtek. Azt hittem jó úton haladok, már nem néztem hatra, nem gondoltam a múltra sem rá. Eszembe sem jutott és meg kell mondjam boldog voltam. Nyitott mindenre és mindenkire, nem ijedtem meg az újtol. De most valami megint előhozta, hogy másra sem tudok gondolni. Újra ninca etvagyam, kedvem semmihez. Legszívesebben csak fekudnek az ágyban a képeit nézegetve. A régi képeit. Amin látszik mennyire egy szeretetteljes kis srác. És istenem de hiányzik. Nemtudom megint mi ütött belem, hogy újra ezen a szinten találtam magam. Olyan nehéz volt kijutni ebből a gödörből és most megint itt ... képek, jelenetek pörögnek a szemem előtt. A közös eletunkrol. A szakítás utáni probalkozasaidrol. Hogy beleszurtad a szívembe a legnagyobb kést amid csak volt, közben mégis a szeretetem felülírta a fajdalmam. Hat o volt a Bumbim. És a hangsúly a multidon van ]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#17 ]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1422631</link><pubDate>2018-08-05 11:58:41</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	Ezt a kis szöveget már az évforduló napja előtt bő egy héttel megírtam. Nem is egyszer. Nem terveztem posztolni, szimplnán csak magamból szerettem volna kiírni mindazt, ami a lelkem nyomta így e "jeles" nap közeledtével. Évforduló... meghallom és nekem is, mint mindenkinek pozitív dolog jut az eszébe. Hát az én évfordulóm nem. Ez a nap a szakíásunkról szólt egy évvel ezelőtt, 29-én.
]]></description><encoded><![CDATA[
	1 éve már, hogy kimondtad nem szeretsz. 1 éve már, hogy döntöttél. Nem akarod, hogy az életed része legyek tovább. Végeztünk. Most mégis megemlékezek picit erről a napról. Mert nem csak boldog nap lehet emlékezetes. Pedig milyen jó lenne ha csak a jóra emlékeznénk. Kínlódtunk, nem keveset ez a nap után. Hónapokig. Hónapokig topogtál a küszöbön. De végül döntöttél. És én ezt elfogadtam. El kellett fogadnom. Miért is kéne olyan valakiért kűzdenem, aki nem akar az élete részének tudni? Nem kell. Felesleges.
	Ilyenkor minden sértett fél azzal nyugtatja magát, és próbálja bántani, visszacsalgatni a párját, vagyis az exét, hogy "ugysem találsz még egy olyan embert, mint én, aki úgy szeret mint én". És hát végtére is lássuk be. Pont ez lenne a célja, hisz nem véletlen szakítottak, nem véletlen lett vége annak a kapcsolatnak. Így nem is akar olyat, hanem egy jobbra vágyik. Én is mondtam ezt, és mondom ezt a mai napig de teljesen más indokkal. A te szavaiddal élve az itántad érzett szerelmem őszinte és tiszta volt. Sebzetlen volt még a szívem, mindenféle viszonzás nélkül képes voltalak szeretni. De szerencsére már az elején viszonzásra találtak az érzelmeim. De az a bizonyos nap után is töretlen maradt a szerelmem. Olyan dolgokat tettem meg a kapcsolatunkért, amit kötve hiszem, hogy más megtett volna. És mikor zöld utat kaptunk, te megfutamotál. Gyáva voltál. Pedig szerettél.
	Mindenemet odaadtam volna neked, csak hogy boldognak láthassalak. Életem legfőbb célja volt, hogy téged boldoggá tegyelek, a kedvedben járjak. És neked tetszett, hogy egy olyan lány szerelmének mondhattad magad, akinek te voltál az első. Érezted a különbséget a többi szerelemtől. És érezni is fogod egész életedben. Lehet nem happy end-del végződött a kapcsolatunk, és nem mondom, hogy vágyni fogsz még egy ilyen első szerelemes lányra, de az biztos, hiányozni fog az érzés. Az érzés, mikor tudod, hogy valakinek a világot jelented, és te vezeted be a szerelem minden kis rejtelmébe, általad tanulja meg mi is az a fene nagy szerelem. Tartozni valakihez. Tudod te is nagyon jól, oh de még mennyire, hogy mennyit számít egy ember életében az első szerelem. Mindegy, hogy jó vagy rossz véget ért, de nagyon sokat számít. Ismerve téged, a lelkivilágodat, neked fontosak az érzelmek, a szeretet. Ilyen érzést senki nem fog neked adni soha többet. És ez hiányozni fog. Itt vagy lassan 28 éves,és igen csekély az esélye, hogy újra egy olyan lányba leszel szerelmes, akinek te leszel az első minden tekintetben. Mai világban csoda ha akad olyan 18 év körüli lány, aki nem volt még kapcsolatban. Értem ez alatt a tesit és/vagy lelki kapcsolatot. És minél idősebb leszel annál inkább vágysz te is egy korodbeli lányra, nem pedig egy csitrire.
	
	Érzem magamon én is, hogy nagy jelentősége van az első szerelemnek. Hiába nem tartott örökké, mondhatom, hogy pozitív kimenetele volt a dolognak. Nagyon sok mindent tanultam a kapcsolatokról, a masik félről és ami talán a legfontosabb, magamról. Már tudom mit szeretnék, el tudok indulni egy bizonyos irányba. De már az én szívem is sebzett. Te sebezted meg. Én sem fogok tudni már úgy szeretni, mindig ott lesz egy kis árnyék a csalódásról.

	Beszélgetni is akartál velem néha napján, én belementem, de mégsem váltottunk egy mondatot sem. Nem tudom a barátnőd miatt van-e, vagy más az indok. De ha én nem akarok valakivel beszélni, akkor nem kérdezem meg beszélgetne-e velem. Aztán mikor prbáltam semmitmondó dolgokról kezdeményezni nem válaszoltál. Ráadásul még az ünnepnapok köszöntését is mással üzentetted meg nekem... ez szánalmas. Nincs rá jobb szó..

	De bár iszonyat nehéz bevallanom saját magamnak is.. hiányzol.. a jelenléted, hogy együtt bujjunk esténként ágyba. És az a lány is hiányzik, aki melletted voltam. Mára szinte teljesen eltűnt. Jobb lett sok szempontból, de akkor is hiányzik.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#16]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1421957</link><pubDate>2018-07-28 13:46:45</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	Sosem voltam egy kitartó ember. Ez most is megmutatkozik...
]]></description><encoded><![CDATA[
	Az oldal jellemzésében is irtam, szeretném ha motiválni, segíteni tudnám az idetévedt olvasókat, hogy elérjék céljaikat. De hogy akarok mást motiválni ha magamat sem sikerül eléggé ?
	2 hete konkrétan az edzőterem felé sem mentem, az étkezésemre nem igen figyelek. És tudom hogy ez helytelen, így nem érem el, amit szeretnék, mégis "csak egy csoki mit árthat" alapon már a 3. csokimnál tartok. És áh a fene is egy 4. má nem oszt nem szoroz. Borzalmas hozzá állás. Cél decemberre leadni a felesleget, de legalább 5 kg minusz amit mindenképpen szeretnék. Nem akarok nagy célokat kitűzni, szépen apránként, talán ha időközben apró siekrélményeim lesznek, akkor a nagyobb cél elérése is könnyebbnek tűnik. Na de így, hogy nem jártam edzeni 2 hete, mindig becsúszik valami tiltólistás kaja... csak felfelé megy a súlyom. És ez elkeserít. Már múlt hét szombaton úgy indultam neki, hogy felírtam minden adatot, kg-ban és cm-ben is, elmentem edzeni. 1x vagy talán 2x voltam. Meg hogy majd hétfőn újúlt erővel nekivágok. Hát tévedtem.. Munkahelyen oda tudok figyelni mit eszem, nem nasizok, ezt az egyet sikernek könyvelem el, ugyanis aki velem dolgozik folyton rágcsál valamit, persze engem is megkínál, és mostmár könnyűszerrel vissza tudom utasítani, egy falatot sem fogadok el. De ahogy haza érek nem elég az uzsonna, többet akarok enni, holott nem igazán érzem, hogy éhes lennék. És nem is rendes ételt eszem, hanem chipset, csokit, kekszet ilyesmit. Persze azért figyelek a mértékre, tehát ez is egy kis sikerélmény, de igencsak aprócska.

	Mikor odafigyeltem mit eszem, rendszeresen jártam edzeni, nem volt semmi problémám. Néha becsúszott egy-egy csoki, mert kívántam az édeset, de abból is a leglightosabbat választottam, és sikerült megszabaulnom 4 kg-tól, és ez szemmel látható volt, mások mondták is.

	Képek, idézetek formájában találtam motiváló dolgokat, most ezeket összegyűjtöttem, és ha valami kis kilengésem lenne akkor ezekre számítok, hogy helyre ráznak. Na meg szem elé teszem azt a nadrágom, amibe szeretnék beleférni. És remélem, hogy az oldal leírásához híven, tudok is majd valami motiváló tartalmat megosztani, eddig nem igen sikerült..

	Sosem tartottam ki semmi mellett. Sőt legtöbbször bele sem kezdtem olyanba, amivel kapcsolatban kétségeim voltak. Szerencsére az utóbbi néhány évben ez megváltozott, és legalább már neki kezdek bizonyos dolgoknak. De végig még nem igen sikerül csinálnom. Egyetlen dolog mellett tartottam ki a 22 évem alatt, azt is végül elbuktam . Ezt csak azért emelem ki, mert nem magam miatt kellett feladnom. Vannak azok a pillanatok mikor érzed, hogy felesleges tovább kűzdened, mert, ez esetben a másik fél, nem tesz semmit az ügy érdekében, így lényegében hasztalan kitartani.

	Nagyon remélem, hogy ez a projectem lesz a második, ami mellett kitartok, itt nincs senki csakis én, aki miatt elbukhat a dolog. Nincsenek külső befojások, nincsenek külső hatások. Csak én. Ennek muszáj sikerülnie.

	
		Kudarc nélkül nincs siker


	Kudarc meg van, mér csak a siker kell ! ;)
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#15]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1421708</link><pubDate>2018-07-25 17:16:12</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	Már régóta szeretnék erről írni, de csak most jutottam el odáig, hogy időt is szakítsak a dologra. Egy hete felkerült a netre egy érdekes videó, mely elgondolkodtatott a tej és tejtermékek fogyasztásáról.
]]></description><encoded><![CDATA[
	Két dolgot szeretnék kiemelni, az egyik a tej, a másik a túró. Nem vagyok vegyész, sem dietetikus, szimplán laikus szemmel, hiteles forrásokból tájékozódva írom le nektek azt, amit megtudtam.

	Kisgyerek korunk óta azt súlykolják belénk, hogy a tej mennyire egészséges, a csontjainknak szüksége van a tejre a kálcium miatt. Óvódába, iskolába is rendszeresen kaptunk tejet az étkezések mellé. De mint ahogy minden, az erre vonatkozó tudomány és kutatások is feljlődtek és meglepő eredmények láttak napvilágot.
	Mégsem annyira egészséges a tej, sőt mi több, a túzott fogyasztása egyenesen káros lehet az egészségre. Nagyon maximum 0.5l az, ami tényleg a testünkre pozitív hatással van.

	Számos elényőnyét ismerjük a tejnek, mint például: gazdag D-vitaminban, jódban, egyik fehérjéje, a laktoferrin segít a vasfelszívódásban, a kazein pedig akadályozza a pathogén baktériumok bélfalhoz való tapadását.
	De az előnyök mellett számos negatív hatással is találkozhatunk: gyengíti a csontokat, idő előtti halálhoz vezethet, felelősség tehető egyéb betegségek kiaakulásáért is: cukorbetegség, allergia, gyomorfekély, mell és prosztatarák, csontritkulás.

	Meglepő tény: A népesség 70-80%-a nem tolerálja a tejfogyasztást orvosi vagy etikai célból.

	Túróról pedig csak annyit, hogy olyan elemeket tartalmaz, ami függőséget okoz. Szinte minden tud függőséget okozni, de ezt személy szerint én is tapasztaltam. Egyszerűen lehetetlen abbahagyni a túró evését. Fogyókúrához nagyon ajánlák, ezért raktároztam be belőle én is, különféle ételeket, süteményeket készítettem és azt vettem észre egytől-egyik, hogy nem bírom abba hagyni az evését. Ezért inkább teljesen lemondtam róla. Néha egy túrórudi, vagy egy olyan süti, amiben nem dominál annyira a túró, még belefér, de ennél több nem.

	Tejre is kerestem valami alternatívát, azt sokkal több mindenhez használom. 2 napja vettem kipróbálásra egy növényi alapú szója tejet. Meglepődtem mennyire finom. Persze érezni rajta, hogy növényi, de abszolút megadja a tej élményét, és a kávéban sincs semmi furcsa íze. Ki szeretném próbálni még az ízesebb fajtákat is, a madula, kókusz ilyesmit, hogy mennyire dominálhat benne az íz, milyen más termékkel fogyasztani.
	Az okom az volt, hogy bár orvos csak 1 hónap múlva fog látni ez ügyben, de minden jel arra utal, hogy laktózérzékeny vagyok, plusz megjelentek az arcomon gyulladt, fájó pattanások. A fentebb említett videóban errpl is sz esett, hogy a tej okozhat ilyen tünteket. Így készítettem éhány 'előtte' fotót, amit csak akkor osztok meg ha vége a tejmentes kúrának és látom a javulást.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#14]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1421475</link><pubDate>2018-07-22 12:06:05</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	CAFE FREI 

	

	Te jártál már valamelyikben ? Ha igen, írd meg a véleményed
]]></description><encoded><![CDATA[
	Régebben nem rajongtam annyira a kávéért, mint az utobbi 1 évben. Mindig anyáékkal ittam egy kis kávéspohárnyét, nagyjából 1dl-t, amit felöntöttem tejjel, tejszínhabbal, vagy tejporral. Aztán rászoktam napi 1 adg 3in1 instant kávékra, amit annyira nem is lehet kávénak nevezni, tényleg csak arra jó, hogy az ízt érezzem, egyébként a koffein hatását nem igen lehetett érezni. Nem is tartalmaz túl sokat. Aztán megnyílt a városomban is a Cafe Frei kávéz, ahol 5 kontinens számtalan kávékülönlegességeiől lehet választani. A hely nagyon hangulatos, a kávék izgalmasak és finomak. Jónéhány fajtát lehet kérni koffeinmentes változatban is. További lehetőségként szerepel a cukormentesség, laktózmentes tejjel illetve egyéb tejfajtákkal való elkészítés kérése is.

	Legelőszőr lassan 1 éve, hogy ellátogattam ebbe a különleges kávézóba. A hely hangulata az első pillanattól kezdve megragadott. Tetszett, hogy nem egy szokványos kávézóról van szó, hanem egy kaotikus stílusú mégsem giccses helyről. Sok szín és forma párosul a belső elrendezésbe, mégsem tűnik úgy, hogy sok lenne, és letisztultan jobban nézne ki.

	Kávé tekintetében lehet választani olasz, francia, latin, arab, amerikai, japán és hideg sarkvidéki kávékülönlegességekből.
	A teljes kávékínálatot megtekinthetitek -&gt; ITT

	Eddig 3 kávét kóstoltam meg, ebből 1 nagyon nem ízlett. De ennek ellenére örülök, hogy kipróbálhattam.

	

	Mind két vezió a latin kávékonyhából való, a jobb oldali Kókuszos macchiato. Az íze fantasztikus, összangban van a tejeskávé és a kókusz íz. A jobb oldali pedig Guatemalai mogyorkávé. Ez is valami isteni. Meglepő, hogy mennyie ki lehet belőük érezni az extra ízeket és egy percig sem ronták el a kávé élményét. És még gusztusosan is néznek ki.

	

	Következő alkalommal a francia konyhról választottam, a jobb oldali, Skandináv multi-kulti kávé. Rendkívül fűszeres, és karakteres. Ez egyáltalán nem ízlett és az illata sem volt valami kecsegtető. De a tejeskávé íz elnyomta azt a sok fűszert, így meg tudtam inni, de az biztos, hogy többet nem rendelnék ilyet, még ha az életem múlna rajta, akkor sem. /tartalmaz: vanília, narancs, karamella, fahéj, kardamon, szerecsendió/
	A bal oldali pedig arab, Casablancai menta-latte. Ezt nem kóstoltam, illata elég erőteljes, nagyon kiérezni rajta a mentát. De hát a neve is sugalja, hogy ilyen ízesítésű kávéról van szó.

	Uolsó alkalommal is a francia konyháról választottam egy Savoyai rumos-diós kávét. Ez szerencsére újra nagyon finom volt, jó habos-babos, tele volt tejszínhabbal és kis, keres babapiskótával. Mintha valami folyékony sütit innék.

	&nbsp;

	Kávékon kívül lehet fogyasztani néhány fajta sütemény is. Egyik alkalommal mi is így tettünk. Ha már itt vagyunk, ki kell próbálni. És szerencsére ebben sem csalódtunk.

	

	Ez egy Saigoni almás-karamellás izesítésű sütike. Mennyei. És a kinézete is gyönyörű. Egyetlen kifogásom az volt vele szemben, hogy nagyon picike. De hát egy kávé mellé egy személynek nem igen kell több. Mi ezt ketten ettük meg.

	&nbsp;

	Ezeken kívül lehet még a Cafe Frei-ben kapni teákat, limonádékat, és ha jól értesültem majd fagylaltokat is lehet kapni. Valamint otthoni használatra is lehet vásárolni szemes kávékat, teafüveket.

	A kávéház megtalálható:
	- Budapest
	- Békéscsaba
	- Debrecen
	- Eger
	- Érd
	- Győr
	- Kaposvár
	- Kecskemét
	- Miskolc
	- Nyíregyháza
	- Pécs
	- Szeged
	- Szécsény
	- Székesfehérvár
	- Szolnok
	- Szombathely
	- Tatabánya

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#13]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1421354</link><pubDate>2018-07-20 20:14:18</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	Ezen a címen még nem ejtettem szót szinte senkiről, az előző URL-lel szemben. Nem az ilyesfajta tartalom megosztása lenne a fő célja a blognak, most viszont ezt mindenképpen muszáj kiírnom magambl, akkora boldogságot okozott egy kis semmiség.
]]></description><encoded><![CDATA[
	Röviden Noel-ról csak annyit, hogy mikor az új munkahelyemre mentem ott ismertem meg néhány csendes hét után. Rólam tudni kell, hogy nem vagyok, vagyis inkább nem voltam az a nagy beszélgetős ember, főleg nem idegenekkel, őj helyzetekben. Mindig csendes megfigyelő voltam, ha kérdeztek persze válaszoltam. Fel sem figyeltem rá, ő körülöttem sündögött, mindig ott akadt "véletlen" dolga, ahová én voltam beosztva. Aztnán egy szép napon rámírt, a kutyám felől érdeklődött. Elég hamar meg is történt az első találkozó kutyanéző ürüggyel. Nagyon tetszett nekem, mikor kijött hozzám, akkor mértem fel igazán hogy is néz ki. Amin rögtön megakadt a szemem a jegygyűrűje volt. Tudtam, hogy házas, mégis valahogy furcsa éérzést keltett bennem, pedig akkor nem is sejtettem, hogy hiába tényleg a kutyámra volt kíváncsi akkor még, de a háttérben állt az ismerkedése is. Rengeteget, tényleg nagyon sokat beszélgettünk. Elsírta nekem a bánatát a feleségéről és a megromlott házasságáról, én ugyanúgy beszéltem neki a félresikerült kapcsolatomról. Noel jókor volt jó helyen- Visszatekintve sikerült neki hála túl tennem magam egy komoly kapcsolatomon. Jó párszor találkoztunk, mégsem elégszer. Csók is csattant nagyon hamar, a munkahelyen is elvonultunk minden reggel, a buszon is kereste a kontaktust, mikor tud titkon hozzám érni. Együtt jöttünk, együtt mentünk munkából. Többször volt fent nálam is, az ágyban. Történni nem történt semmi. Sajnos vagy nem sajnos azt nem tudom, az utóbbi időben ez a kérdés eléggé foglalkoztatott. De mindegy is. Aztán ő szerelmes lett. Persze nem a feleségébe és nem is belém. Nem akart semmi komolyat tölem, csak jól érezni magát velem. Mégis úgy éreztem, mintha több lenne a dologban, de úgy látszik tévedtem. Zenéket küldött, amiknek jeletése volt, amikről én jutottam eszébe minden különösebb indok nélkül. Írogatta, hogy hiányzom neki. Tehát szerelmes lett, engem megbántott, nem beszéltem vele. Majd kis idő után megtudtam, hogy elköltözött, elvált a feleségétől. Néhány szót beszéltünk ekkor, aztán megint vége lett minden kapcsolatnak köztünk. Munkahelyen szinte egymásra sem néztünk. Néha voltak jobb napok, mikor egy-egy lopott pillantást véltem felfedezni irányomba, de nem tulajdonítottam neki túl sokat. Képes vagyok a olyat is a dolgok mögé látni, ami a legkevésbé sincs ott, és semmi nem is indokolja, hogy ott legyenek.

	Volt egy terepmintás cicanadrágom, amit abban az időben viseltem, mint munkásnadrág. Nagyjából az első 3 hónapban. Nagyon tetszett neki az a nadrág. Emlékszem is, megjegyezte, hogy abba a nadrágba milyen jól néztem ki és mennyire tetszett, tetszettem neki abba. Hétvégén megtaláltam. Kérdés sem volt, hogy hétfőn azt fogom felhúzni munkába. Ugyan most 10 kg-val több vagyok, mint akkor voltam, és nyilván máshogy áll most, de még jó rám, és annyira talán nem is szörnyű. Úgy vettem észre többször is megakadt a szeme rajtam a héten, mosolygott is már rám. De a csúcs, ami miatt leírtam mindezt az az, hogy haza fele sétáltam a cégek előtt. Mindenki kocsival ment el, csak én sétáltam ott egyedül. Gondoltam elmegyek a buszvégállomásra, aztán onnan haza. Erre jön ő a piros autóval, megállt mellettem és kiszólt, hogy merre megyek ? Nem kell egy fuvar? Nem emlékszem tisztán, valahogy sosem maradnak meg fényesen a vele kapcsolatos ilyen kis boldogságpillanatok. Ahogy emlékszem nem lettem izgatott, válaszoltam, mondta hogy elvisz, beültem a kocsiba és mentünk. Kicsit feszengve ültem mellette, de végig mosolyogtam. Nagyon próbáltam takarni az arcom, hogy ne lássa, ugyanis ő azt hitte, hogy belezúgtam. És igaza is van de azt neki nem kell biztosra tudnia. Bevitettem magam a városközpontba. Előszőr egy közelebbi helyet mondtam neki, de annyira jól éreztem magam vele , nem volt az a nagy 'uuuristen de belezúgtam, lesmárolnám' érzés, szimplán csak élveztem, hogy negyed órát vele lehetek. Beszélgettük néhány dologról. Próbáltam nem beégetni magam, mielőtt megszólaltam volna 25x is átgondoltam valóban ki akarom e mondani. És jó pár dolgot nem mondtam ki. Róla nem is kérdeztem, nem akartam sem az exfeleségéről, sem a jelenlegi kapcsolatairól beszélni, sem arról milyen egyedül, vagy hogy hallottam jár edzeni, vagy hogy össze van esve és azt hittem betegség miatt pedig nem. Ezekkel mind olyan irányba tereltem volna a beszélgetést, ami nem vezetett volna jóra. Tudom, hogy van valakije, még ha nem is kapcsolat szinten, de van. Tisztában vagyok vele. Mégis így hogy nem mondja a szemembe sokkal jobb érzés, mintha kimondaná. Tudjátok, mikor megvan az igazság, 100%-ig biztosak vagytok benne de mégis nyugodtabban vagytok még nem mondják a szemetekbe. Hiába 100% egy apró kis lehetőség ott mozog, hogy talán mégse. De ha kimondja akkor ez a pici lehetőség nincs...

	Szóval bevitt a városba. Nagyon jól éreztem magam vele, semmi extra nem volt, mégis nyugodt tudtam maradni, nem égettem be magam. És nagyon meglepődtem, hogy elvitt. Néhány hónapja mikor rákérdeztem, merre megy haza, hogy elvihetne egy darabon semmi választ nem kaptam. Üzeneteimre nem reagált, bent nem szólt hozzám, rám sem nézett, most meg ez. Haza fele a buszon egész végig mosolyogtam, mint egy tejbe tök. Apró örömök az életben.

	Eszembe jutott egy olyan gondolat is, hogy lehet most ennyire boldog vagyok, és nekem ilyen sokat jelent, neki viszont semmit, és kirak városban aztán megy a 'barátnőjéhez'. Nem tudom merre lakik, és lehetséges, hogy péntek du hozzá ment. Bár tőle esélyesebb, hogy előbb haz, rendbe rakja magát. Csak annyira elvoltam a fellegekben, hogy azt sem tudom merre ment tovább.

	Na mindegy. Azt hiszem jót fogok aludni ma, és remélem álmomban is visszaköszönt. Nagyon feldobta a délutánom ez&nbsp; kis gesztusa.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#12]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1421113</link><pubDate>2018-07-17 16:22:08</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	Eddig az életmód dologgal minden simán halad. Mondhatni. !kg-tól szabadultam meg, tükörben annyira nem vettem észre, sőt semennyire. Régi ruhát inkább nem is akarok felpróbálni, mert csak elmegy a kedvem az egésztől, még biztosan nem lesz annyira tökéletes, mint szeretném.

	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[
	Viszont felkerestem egy orvost, aki hormonzavaros betegségekkel kapcsolatosan megvizsgálna. Tudom, hogy az előző életmódom nagyban befolyásolta, hogy akkor leadtam 15kg-t. Rengeteget mozogtam, viszont mellette esokszor ettem hamburgert, pizzát, mekiztem és hasonló juckfood társai. Akár éjfélkor vagy hajnalban buli után. Most normálisan étkezem, egészséges ételeket eszem, kevés édességet eszek, egy-két kocka csoki szinte más semmi. És csak olyankor ha belefér a makrókba. Ez a makró dolog is kezd kiakasztani. Szeretném nagyon pontosan vezetni, ennek egyik fő akadályozólya, hogy nem digitális mérlegem van így ha nem vonalon van a mérleg csak saccolni tudom mennyi lehet, és nhány gramm is szokat számít ha egy kis bűnözésről van szó. Ilyenkor általában felfele kerekítek, inkább eszek kevesebbet, mint többet bár ez sem jó. Minap elgondolkodtam azon is, hogy jóllehet bőségesen ettem chipset és csokit abban az időben mikor megszaladtak a kg-k, viszont abba hagytam a gyógyszerem, ráadásul havi rendszerességgel jelentkező elmaradások is vannak, ami 22 éves létemre nem megszokott, és ennek a hátterében is homronzavar állhat fent.

	Szóval a doki... kicsit több mint egy hónap múlvára kaptam időpontot. Soknak tűnik, szeretnék azonnal menni és segítséget kapni. Valahogy úgy érzem, ételről-ételre szeretném ha megmondanák mikor mit egyek és ennek mennyi és mikor lesz eredménye. Pedig ez nem így működik. Néha annyira kedvem tudja szegni bármilyen apró kis negatív gondolat...
	De nem egyszerre jött fel és nem is egyszerre fog lemenni. Már ennek a 4kg-nak is nagyon örülök.

	Ami viszont jelenleg kedvemet szegte az az, hogy az itthoni mérlegem csal. Ezt tudom. És nem is igazán azt néztem valóban mennyit is nyomok, hanem a kiindulási súlytból mennyit adtam le. Nagyjából 2kg-t csal. Elmentem körzetishez ott is megmértem magam, 60 voltam. Haza jöttem 59-60 között voltam, gondoltam talán mégis jól mér a mérleg. Aztán itthonin szépen csökkent a szúlyom, még ha bárhol máshol mértem akkor 60 vagy afölött volt. Igaz ezeket nem reggel mértem, ahogy kéne, felöltözve stb. de akkor is rossz érzés. Itthon 61-ről szépen lement 57-re. Viszont ha azt nézem, hogy 2kg-t csal a mérleg akkor kezdésnek 63-nak kellett volna lennem, de sehol nem mértem ennyit, nem voltam ennyi... Szóval nem értem én ezt az egész dolgot.
	Most szereztem be egy új mérleget, a régit elrakom. Hétvégén lesz időm reggel arra, hogy felkelés után lemérjem magam mind kg-ban, mind cm-ben aztán onnantól a lehető legeményebben próbálom betartani ezt a diétát. Hisz mindent ehetek csak mértékkel.
	Kicsit lazábbra kéne vegyem a méregetést és a számolást. Csak hallottam, ha túl kevés ch-t viszek be a szervezetem vésztartalékolni akar és annak megintcsak hízás a vége. Magamat ismerve hajlamos lennék szinte semmit nem enni..

	Na mindegy meglátjuk egy hónap múlva mint mond a doki .
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#11]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1420986</link><pubDate>2018-07-15 16:19:54</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	
]]></description><encoded><![CDATA[
	Hozzávalók:

	Piskóta:
	4 tojás
	édesítőszer
	2ek cukrozatlan kakapor
	0,5 cs sütőpor
	Krém:
	0,5 kg krémes túró
	édesítőszer
	2dl habtejszín
	1db citrom héja, leve
	400gr natúr joghurt
	2 cs zselatin fix
	Gyümölcskrém:
	400gr gyümölcs
	1 cs zselatin fix

	Elkészítés:
	Pisktához a tojásfehérjét külön felvertem. A többi hozzávalót összekevertem. Én adtam hozzá kb. 1 dl vizet, mert elég sűrű masszát kapunk, így könnyebb volt vele dolgozni. Majd beleforgattam a fehérjét. 24cm-es tortaformába sütöttem tűpróbáig.

	Krémhez a tejszín és a zselatin kivételével robotgéppel elkevertem a többi alapanyagot. Majd hozzá adtam a tejszínt, végül a zselatint is.

	Gyümölcskrémhez botmixerrel összeturmixoltam a gyümölcsöket a zselatinnal. Esetemben 150gr fagyasztott bogyós mix é 2db őszibarack volt. De tetszés szerint lehet gyümölcsöt választani.

	Összeállítás után egy éjszakát pihent a hűtőben.

	/tejszíből sajnos nem találtam cukormentes változatot, így ez azzal készült, a makró értékeknél számít./

	Makrók egészre nézve:

	
		
			
				kcal
			
				2094
		
		
			
				szénhidrát
			
				87
		
		
			
				cukor
			
				83,1
		
		
			
				zsír
			
				136,2
		
		
			
				telített zsírsavak
			
				79
		
		
			
				fehérje
			
				122,8
		
		
			
				rost
			
				11,7
		
	


	Makrók egy szeletre nézve (1/8):

	
		
			
				kcal
			
				132
		
		
			
				szénhidrát
			
				5,5
		
		
			
				cukor
			
				5,9
		
		
			
				zsír
			
				8,6
		
		
			
				telített zsírsavak
			
				5
		
		
			
				fehérje
			
				7,7
		
		
			
				rost
			
				0,7
		
	


	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#10]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1420592</link><pubDate>2018-07-10 18:26:51</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	Hétvégén kicsit több időm volt, így az étkezésemre is a szokottnál jobban odafigyeltem, igényesebben tálaltam, így meg is osztom veletek. Az étkezésem lényege, hogy a ch bevitelt csökkentem (ezt figyelem a legjobban) és a zsírt és fehérjét növelem. Kalóriát másod sorban számolok csak, 1200-1500Kcal között tartom.
	Az elmúlt hetekben nem ettem semmilyen pékárut, ezért szerepelt ennyiszer a kenyért. :D
]]></description><encoded><![CDATA[
	Mindkét nap mentem edzeni 11:00-13:00-ig. Kezdésnek 25-30 perc HIIT futópadon. Ezután egyik nap láb, másik nap kar nap volt. Levezetésnek 20 perc szobabicikli HIIT. Majd nyújtás.

	szombat (1182Kcal)

	Reggeli: 
	&#8226; 2 szelet ch csökkentett sokmagvas kenyérből bundáskenyér
	&#8226; fél paradicsom
	&#8226; maradék tojást rántottának kisütöttem (kb 1 tojás)
	&#8226; zöldtea

	

	Ebéd:
	&#8226; gomba krémleves (porból)

	

	Uzsonna:
	&#8226; szőlő, őszibarack
	&#8226;lekváros piskóta

	Vacsora:
	&#8226; 2 szelet ch csökkentett sokmagvas kenyér
	&#8226; csirkemell szalámi, diákcsemege
	&#8226; kőrözött
	&#8226; zöldtea

	

	&nbsp;

	vasárnap (1437Kcal)

	Reggeli:
	&#8226; 2 szelet ch csökkentett sokmagvas kenyér
	&#8226; fél paradicsom, paprika, uborka
	&#8226; kockasajt
	&#8226; csirkemell szalámi
	&#8226; zöldtea

	

	Ebéd:
	&#8226; Gomba krémleves (porból)

	&nbsp;

	Vacsora:
	&#8226; 2db virsli
	&#8226; fél paradicsom, paprika, uborka
	&#8226; sajt
	&#8226; fokhagymás szósz
	&#8226; zöldtea

	
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#9]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1420266</link><pubDate>2018-07-06 10:46:32</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	Előszőr is elnézést mindenkitől, aki a délelőtti órákban téved fel a blogra, az átalakítás közepette. Még nincs teljesen kész, van néhány dolog, amit sajnos nem tudok megoldani, így még a segítségre várok, kitaláltam egy vállalható megoldást.

	Nagyon tetszik a design, egyszerű, letisztult, nőies mégis képekkel fel lehet dobni, és egy kis színt vinni az egészbe. Sokat gondolkodtam milyen lenne az ideális kinézet, ami tükröz engem és tetszik is. Mert a kettő nem mindig fedi egymást. És mivel komplett CSS kódot én nem tudok írni csak meglévőt személyre szabni, ami kimerül a színek és elrendezés módosításában, de alapvetően a design megmarad. Így nagyon is le vagyok korlátozva, hogy milyen kinézetem lehet.
	Volt tervben hasnoló letisztult, fehér, volt fekete, volt kicsit gyerekesebb, színesebb, komolyabb, viccesebb de valahogy egyik sem volt az igazi. Nem érzem, hogy ez lenne Az igazi, de olyat kerestem, ami hosszú távon jó lesz, kis komolyságot sugall, de mégsem túl hivatalos. Na és persze az oldal 'mindenes' témájához is illik.
	Szóval remélhetőleg ez marad hosszabb ideig és néhány napon belül teljesen kész is lesz.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#8]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1420058</link><pubDate>2018-07-03 16:38:49</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	Aktuális kedvencek
]]></description><encoded><![CDATA[
	

	

	
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#7]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1419900</link><pubDate>2018-07-01 15:26:52</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	Magamnak is nehezen vallom be, de lopva téged kerestelek. Téged kerestelek a több száz ember között a tömegben. Téged kerestelek. Titkon. Szerettelek volna látni, megpillantani a rengetek ember közt, pedig tudtam, ha te is ott lennél nem lennél egyedül. Szerettelek volna látni. De be kell látnom jobb ez így, hogy nem találtalak. Nem lettél volna egyedül, és akkor már nem tudtam volna visszatartani a könnyeim, amikkel olyan jól kűzdöttem. Mert bár szerettem volna sírni, vissza kellett tartanom. Hisz te már a múlt vagy nagyonis..

	Ölni tudnék a futó látványodért, de ha észrevennélek én halnék meg. Látva a nyüzsgő éjszakában mindazt a kedves és szeretetteljes gesztuszt, amit pont egy éve velem éltél át. Ahogy a hűvösebb éjszakában mást melegítesz szorító öleléseddel, ahogy mást emelsz fel a tömeg közepén csak, hogy lássa az előadást, ahogy más kezét fogod erősen nehogy elhagyjátok egymást a tolongó emberek közt. Nem tudtam volna elviselni ezt a képet a valóságban.

	A fejemben él egy kép rólad és a barátnődről, legyen az a lány, akiről nekem meséltél, legyen az már egy másik. Nem számít. A lényeg ugyanaz. Nem én vagyok az a lány. És ez a kép rendszerint eszembe jut, ha egy ismerős helyen járok, ha egy ismerős illatot érzek. Szeretnélek feledni de nem tudlak, mert valamikor az életem része voltál. Egy fontos állomás. Amin meg kellett álnom, ám tovább is kellett indulnom, mert nem az volt a végcél. Nem nálad és nem veled kellett akkor, ott végleg megállnom.

	Furcsa érzés ez, hisz ha eszembe jutsz mindig hiányzol. Hiányik mindaz, amit veled éltem át, amilyen melletted voltam. Nagyon boldog voltam. És bár sokat változtam és fejlődtem mióta elváltak az útjaink, hiányzik a jelenléted az életemből. Pedig újra nem kezdeném veled, azzal az emberrel, aki most vagy biztosan nem. Régi énednek is voltak hibái, olyanok amikről fogalmad sincs, mert magad nem veszed észre és én sosem mondtam el őket. Olyan hibák melyen nem a érett és felelősségteljes családapa képét mutatják. Mégis. Jobb volt az az éned.
	Furcsa ez. Egyszerre érzem azt, hogy kellesz és hogy nincs szükségem rád. Egyszerre gondolom azt, hogy újra kezdeném ha lehetne, és hogy semmi pénzért nem mennék vissza hozzád.

	Soha ne mond, hogy soha. De erre nem lehet mást mondani, mint hogy soha többé nem lesz közünk egymáshoz. Én megpróbáltam mindent, az utolsó lehelletemig kűzdöttem, de te feladtad. Feladtál.

	Mégis a tömegben titkon téged kerestelek.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#6]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1419775</link><pubDate>2018-06-30 18:58:12</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	Tudod, ha akarnám se tudnám kitörölni, mert tényleg az vagy&#8230;

	Gondolhat rólam bárki bármit, nem állok be azoknak a sorába, akik csak szitkokat tudnak szórni, mert valami nem úgy alakult, ahogy azt ők szerették volna.

	Arról, hogy már csak az emlékem lehetsz, nyilván én is tehetek.

	Hisz már akkor, ott, az első találkozásnál mondhattam volna, hogy nem, nem felelnek meg a ,,feltételeid&#8221; és igenis, nem leszek partner abban, hogy majd ha Te ráérsz és&nbsp;majd, ha Neked megfelel és&nbsp;majd, ha Neked nem lesz annyi munkád&#8230;Akkor majd én is sorra kerülhetek.

	Határozottabbnak kellett volna lennem, figyelmen kívül kellett volna hagynom, hogy gyorsabban ver a szívem&#8230;
	Nem lett volna szabad hallgatnom rá.

	Én mégis arra hallgattam, és nem az eszemre.

	Mert tudod, mindezek ellenére jó volt ott nőnek lenni, ülni ott veled, beszélgetni, közös témákat találni, jókat kacagni&#8230; Aztán, végül persze kiderült: a semminek örülni.

	Igen, a semminek örülni, a morzsából csippenteni, miközben én&nbsp;az egészet adom.
	Kóstolót kapni mindenből, mert valami&nbsp;mindig elszólított.

	Nem tagadhatom, én megszerettelek, de aztán rá kellett jönnöm, hogy te ezt nehezen viseled.

	Nem tehettem mást tehát, hagytam, hogy elmenj.

	Vajon Te mit gondolsz minderről? Miképpen kezeled?

	Nekem nehezen ment, megszenvedtem, de már letisztult a kép. Már nem kavar fel egy hasonló illat, nem torpanok meg a ,,helyünk&#8221; előtt. Nem magasztallak, de nem is gyűlölködöm.

	Az emlékem vagy, a tanulságom vagy&#8230;

	Elsősorban saját magam előtt.

	&nbsp;

	carrie.hu
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#5]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1419678</link><pubDate>2018-06-29 11:55:00</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	Vascular Plazma központon keresztül 7 városban adhatsz te is plazmát! Nézd meg a te városod benne van-e!
	Valamint további, kielégitő válaszokat kaphatsz a kérdéseidre -&gt; Vascular Plazma

	Na de nézzük az én személyes véleményem.
]]></description><encoded><![CDATA[
	Hirtelen ötletként előjött, hogy adjunk plazmát még hetekkel ezelőtt. Annyit beszéltünk róla Deliah-val, hogy végül felültünk a buszra és elmentünk a Kedrion plazma központba. Neten nem olvastam, hogy kell időpontot foglalni az előzetes vizsgálatra, a vascular plazmával ellentétben. Múlt héten bementünk, megkérdeztük hogy működik a plazma adás, mit kell előtte csinálni, és mondjanak el minden lényeges információt. Rögtön akadályba is ütköztünk, nem csinálhattuk meg az előzetes vizsgálatot sem időpont nélkül. Vagyis meg lehetett volna de kitudja mennyit kellett volna várni, mert elég sokan voltak, és egy ilyen vizsgálat kb 1.5 órát vesz igénybe. És az a nő, aki tájékoztatott egyedül volt (nem tudom ez hogy lehetséges) és ő látott el minden feladatot. Majd időpontot is úgy tudott adni, hogy akkor is egyedül lesz és hiába az időpont, akkor is lehet sokat kellene várnunk. Délelőtti órákban lett volna jobb, de mivel én dolgozom így nálam az szüba sem jöhetett.

	Deliah mondta, hogy nézzünk át a vascular-ba hátha ott tudnak fogadni. Haza akartam már menni, nagyon meleg volt, untam az egészet, és nem is voltam benne biztos, hogy én most mégiscsak adni szeretnék. De átmentünk. És már az egy pozitív élmény volt, hogy normálisan, emberien, kedvesen elmagyarázták röviden, hogy a legelső lépés miket takar, és ha most van 1-5 óránk, akkor az előzetes vizsgálatot meg is tudnánk csinálni. Szuper. Ott maradtunk és megcsináltuk.

	Annyiból állt ez a vizsgálat, hogy kitöltöttünk rengetek papírt, elolvastunk rengetek papírt. Mindenféle betegségről, hepatitis, AIDS és társaik, ami ugye nem egy egyszerű megfázás, amiből kikúrálod magad és adhatsz vért, főként vérrel és testnedvekkel terjednek ezek. Tehát ilyen és hasonló komolyabb betegségekről kaptunk tájékoztatást, valamit 60-70 kérdésből álló tesztet töltöttünk ki. Hogy jártunk e Afrikai országokban, volt e kapcsolatunk AIDS-es emberrel, alkoholisták esetleg drokfüggők vagyunk-e. Voltunk e kórházban, fogászati kezelésen. Mind a születésünkig visszamenőleg. Néztek vérnyomást, testhőt, súlyt, megnézték a vénákat. Ezután egy orvossal konzultáltunk az eddigi betegségeinkről, majd elmagyarázta, hogy is néz ki egy lazma adás, milyen géppel történik. Bele mentünk a részletekbe. Végül 2 kémcső vért vettek, amit vizsgálatra küldtek. Eközben meg is kértem az időpontomat, ami ha csak nem hívnak fel, hogy találtak valami kizáró okot a vérvizsgálat során, akkor áll.

	

	Az első plazma adás
	Itt megint ki kellett tölteni néhány papírt, lényegében itt csak a&nbsp; fontosabb betegségekkel kapcsolatban, hogy az előző látogatás óta történt e változás. Megint néztek súlyt, vérnyomást, testhőt. Majd az orvossal egy újabb konzultáció, ugyancsak annyi, hogy volt e változás az előző alkalom óta.
	Ezután befektettek az ágyba a plazmaferezis gép mellé. Beszúrták a tűt, ami elég vastag volt, azt mondta a kiscsaj, hogy annyit fogok érezni, mint vérvételen. Hát nagyon nem. Igencsak kellemetlen érzés volt. Elmagyarázta a gép működését, csak annyit amennyit tudni érdemes. Rákötött a gépre, egy vérnyomásmérőt tett a kezemre, az jelezte, hogy mikor kell nyomkodnom a labdát, mikor vette le a vért, és mikor kell abba hagyni, amikor vissza adták a vérem. Én speciel 656ml plazmát adtam. Nagyjából 5 vérvétel-adás történt, és meg is tellett a kis tartály. Maga a plazma adás 45 perc lehetett.
	Nagyon kedves és segítőkés volt a doki, mondta, hogy ha bármiféle problémám van, szúr, csíp, rosszul vagyok azonnal szóljak, egyébként ha megvan a plazma mennyiség, akkor a gép jelez majd nekik. A gép egyébként ki is írja, hogy épp mennyi plazma van a tartályban, tehát lehet követni, hol tartasz. Az első kör végén, mikor a gép adta vissza a vért és rögtön szóltam is, mert a véralvadásgátló csípte a vénám. De ez nem volt probléma, elő szokott fordulni, később elmúlik. Közben hozott szőlőcukrokat is folyamatosan. Rendszeresen kérdezgette, hogy minden rendben van-e. Megnyugtató volt, hogy ennyire figyelnek az emberre az első alkalommal. De ahogy láttam a régebbi páciensekkel is majdhogynem ugyanennyire törődtek.

	Mikor végeztem 10 percig még az ágyon kellett feküdnöm, rosszul nem voltam, de első alkalommal megfigyeltek hogyan reagálok. Majd kint is ültem még 10-15 percet. Közben elkészítették a papírjaim, a donorkártyám. Kaptam egy szendvicset.

	Fal fehér voltam, mikor végeztem, rosszul nem voltam, csak a színem volt rossz. Otthon próbáltam vacsizni, mondták, hogy egyek, igyak bőségesen még este, nekem ez nem jött össze, nem kívántam semmit, és iszonyatosan kimerültem. De ezek abszolút kibirható mellékhatások, semmi komoly. Már meg is van a második időpontom is.

	Plazmaadás előtt meg kell inni minimum 2L folyadékot, koffeint nem szabad inni, valamint tojásos ételeket, majonézt sem szabad enni előző nap estétől, ezek ugyanis elszínezik, rontják a plazma minőségét. Nyilván alkoholt sem szabad. Gyógyszert is legkésőbb az adás előtt 3 órával szabad csak bevenni. Jó ha az ember kipihenten megy oda, nem hulla fáradtan.

	Összességében abszolút pozitív élmény volt, nem fájt a procedúra, utána sem volt semmiféle panaszom a fáradságon kívül. Az orvosok is nagyon kedvesek és odafigyelőek voltak. Elmondtak mindent amit tudnom kellett, és tudni lehet.

	Első sikeres vizsgálatért 4000ft-ot adnak, a plazma adásért 5500ft-ot, ha időben megjelensz.
	A pénz mindenkinek motiváló lehet, főleg hogy viszonylag jó összeget kapsz és nem kerül szinte semmibe. Nem kell nagy dolgot csinálni cserébe. Viszont ne ez legyen a fő motivációd ha plazma adáson gondolkodnál. A pénz legyen csak egy kis plusz. Hisz a plazmáddal életeket menthetsz.

	Megannyi negatívumot is lehet olvasni az interneten, hogy miért ne adj. Nyilván azért van neked is vérplazmád, mert a szervezetednek szüksége van rá. De 72 órán belül újra termelődik. 2 plazmaadás között ennek az időnek el is kell telnie, 3 naponta lehet adni. 1 évben összesen 45 alkalommal.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#4]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1419310</link><pubDate>2018-06-24 15:16:29</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	Minap kicsit elkeseredtem, mikor újra a mérlegre álltam és másfél hónap után konkrétan semmi eredményét nem láttam a diétázásnak. A diéta nem is a legjobb szó, hiszen nem csak ideiglenesen szeretném csinálni, hanem ezentúl mindig szeretnék így, egészségesen étkezni. De most diétának fogom hívni az egyszerűség kedvéért. Tehát elkeseredtem. Kg-ban mértem a változást, cm-ben csak pár napja kezdtem, így abban sajnos nem látom még, hátha izmosodtam. Ugyebár az kg-ban nem igen mutat eltéréseket, méretbe viszont annál inkább. Én magamon érzem, hogy a sok futástól a lábam erősebb lett, viszont úgy is érzem, hogy nagyobb, ami nem jó. Megjegyezték az elmúlt időszakban, hogy látszik hogy fogytam én mégis úgy érzem megfulladok a bőrömben. Szó szerint magamba fulladok.
]]></description><encoded><![CDATA[
	Most, hogy anya hazajött beszélgettem vele erről és arra jutottunk, hogy a családba volt már ajzsmirigy betegség miatti meghízás, ezért engem is elküldött egy ilyen vizsgálatra, vérvétel meg minden ilyesmi. Szabadságot kértem, hogy itthon lehessek egy kicsit vele, ebbe a pár napba a vizsgálatokat el is tudom végeztetni. Aztán meglátjuk mi lesz az eredménye. Dietetikus felkeresését is tervbe vettem, hátha valami okosat tud mondani, amit én nem tudok, és persze a vizsgálatok, adatok alapján egy személyre szabott étrendet is össze tud állítani nekem, ami nekem nem ment. Hogy is mehetne, hisz nem értek hozzá.

	Anya meg is jegyezte, hogy abba kéne hagynom a futást, a lábra erősítést, mert iszonyat erős lett megint. Mindig mondták nekem, hogy sosem leszek én olyan vékony, pálcika lány, erős a csontozatom, erősebb az alkatom, mint az átlag. Ezt most is megkaptam. És végülis igaza van. A vádlim izmos és nagy... a combom szintén. Belső comb és a fenék részen lehetne még mit erősíteni, de így azt sem tudom már mit, hol kezdjek el. Ezért elkezdtem kutatni a neten, hogy létezik e erős csontozatú felépítés, ami befolyásolhatja az edzést, fogyást. És találtam is valamit.

	3 testalkatot különböztetnek meg.

	
		1. Ektomorf
	
		2. Mezomorf
	
		3. Endomorf


	Ebből én az endomorf csoportba sorolnám magam.

	ENDOMORF:
	Az ilyen ember erősebb alkatú, amely nagyobb koncentrációjú zsírfelhalmozódásnak és a kevéssé definiált izomzatnak az eredménye. Számukra nehéz feladat megszabadulni a zsírfeleslegtől, még szigorú diétával, edzéstervvel és sok kardio gyakorlattal is. Az izomépítés azonban gyerekjáték számukra.
	Lassabb anyagcsere miatt hajlamosabbak nagyobb mennyiségű zsírt elraktározni, főként a fenéken, combokon, has és deréktájékon jelenik meg.

	Testalkati jellemzők:
	tömbös megjelenés
	széles bordakosár
	vastagabb/szélesebb izületek
	kulcscsontoknál is akár szélesebb csípő
	rövid végtagok
	nagy mennyiségű felhalmozott zsír
	erős csontozat
	zsírszövet miatt kevesebbnek tűnő izomzat

	Viselkedési jellemzők:
	könnyen kifárad
	kielégíthetetlen étvány
	sok különböző diétát és edzéstervet ki kell próbálnia, mielőtt a megfelelőt megtalálja
	gyakran eredménytelenül edz
	meglehetősen nehezen tud a súyfeleslegtől megszabadulni

	Étrend ajánlás:
	megfelelően osszuk el az ételadagokat, használjunk mérleget
	teljes napi kalóriamennyiség legfeljebb 20-30%-át biztosítsuk szénhidrátból
	fogyasszunk nem feldolgozott és teljes kiörlésű gabonából készült élelmiszereket
	igyunk sok vizet
	együnk rengetek zöldséget, hogy biztosítsuk a telítettségérzetet
	kizárlag a hosszú diéta vezet eredményre
	napi kalóriabevitelt osszuk el 5-6 étkezés között
	napi szinten tartási értéknél vigyünk be 200-500 kalóriával kevesebbet
	táplálék legyen fehérjedús, ennek az emésztése több energiát igényel, mint a szénhidráté

	Edzésterv:
	15 vagy még több ismétlődésből áll sorozatokat végezzünk
	szettek között tartsunk 30-45 másodperces pihenőt
	annyi kardio edzést végezzünk, amennyit csak tudunk. súlyzós edzés után, valamint reggelente is
	végezzünk összetett emeléseket is (beülés, felhúuás, fekve nyomás, szakítás) minden edzésnél, hogy minél több kalóriát égessünk
	&nbsp;

	Az edzésciklusaid elején mindig a teljes tested dolgoztasd, utána ráérsz osztott tervekkel dolgozni.
	Mérsékelt súlyokkal dolgozz - ritkán használj nagy súlyt és alacsony ismétlést.
	Sorozatok között soha ne pihenj sokat, max 1 percet.
	Bátran alkalmatt szuper, triszetteket vagy óriás sorozatokat.
	Váltogasd a mindenkori edzésmódszereket.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#3]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1419222</link><pubDate>2018-06-23 17:18:53</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	Ezt a bejegyzést vasárnap estére tartogattam, azonban úgy döntöttem mégis ma, azaz szombaton posztolom. Terveztem a hétvégén edzeni de a főzéssel és takarítással nagyjából egy órája végeztem, és egész nap az álmossággal kűzdök. Egész jól aludtam este, de persze nem tudtam sem hamar elaludni este, sem reggel később felkelni. Nem is emlékszem már mikor aludtam egy jót, egész nap a koffein tartja bennem az életet jó pár hete. Ami nem tesz jót az egészségnek, érzem a szívemen már. De nem aludhatok el a munkahelyemen, így iszom és iszom a koffeint. Így megadom magamnak a hétvégét egy kis sziesztára, természetesen most nem csaló napról van szó, csak szimplán edzem. Vagyis a napi 10.000 lépést szeretném megtenni, de ezen kívűl semmi más. Ráadásul anyáék is este érkeznek, holnap gondolom beszélgetünk meg együtt töltjük a napot. Így nem megyek el futni sem.
]]></description><encoded><![CDATA[
	Na de ami a posztot illeti, terveztem étrendet is feltölteni, egy elég jó kis appban vezetem, de sajnos néhány nap kimaradt... így a meglévőket példa étrendnek azért feltöltöm.

	
		
			
				
					hétfő
				
					TRX 30perc egész test edzés
			
			
				
					kedd
				
					5,25km
			
			
				
					szerda
				
					4,17km + 30perc kar és láb edzés
			
			
				
					csütörtök
				
					TRX kar edzés
			
			
				
					péntek
				
					-
			
			
				
					szombat
				
					30perc láb edzés
			
			
				
					vasárnap
				
					-
			
		
	


	Minta értend:

	
		
			
				reggeli
			
				zabkása 40gr zabból
		
		
			
				tízórai
			
				1/2 alma, 1 kajszi, 1/4 grapefruit, 1/2 őszibarack, 150gr meggy
		
		
			
				ebéd
			
				250gr sárgaborsó főzelék, 1db virsli
		
		
			
				uzsonna
			
				2db palacsinta
		
		
			
				vacsora
			
				1 kis doboz natúr joghurt
		
	


	&nbsp;

	
		
			
				reggeli
			
				1 főtt tojás, kígyó uborka, retek, paprika, párizsi,
		
		
			
				tízórai
			
				light mozzarella, 1 paradicsom
		
		
			
				ebéd
			
				130gr pörkölt, 75gr bulgur
		
		
			
				uzsonna
			
				1 alma
		
		
			
				vacsora
			
				1 kis doboz natúr joghurt
		
	


	A következő hetemet próbálom pontosabban vezetni, az étkezéssel annyi lesz a problémám, hogy anya fog főzni, nem biztos, hogy a legdiétásabbat fogja csinálni, magamra külön meg nem fogok készíteni, ha már egyszer rám is megfőzőtt. Másodsorban meg megérkezik a sok nasi, amiből azért szeretnék szemezgetni majd, tehát az megint nem lesz egy diétás menüsor hiába csak bekaptam egy kocka csokit.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#2]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1419147</link><pubDate>2018-06-22 19:44:13</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	A minap kicsit letörték az edzés iránti lelkesedésemet. Nem tartott az egész fél percnél tovább.
	Deliah-val úgy döntöttünk elmegyünk vérplazmát adni, amihez helyben meg is csinálták az általános vizsgálatot, vért vettek, na és persze súlyt mértek. Gondoltam ha már kg-hoz van mérve, hogy egy-egy ember hány ml plazmát adhat, akkor a mérleg is pontos lesz. De valami nem stimmelt. 60.5 kg-t mértek nekem. Kikerekedett szemekkel néztem, hogy miiiiiiii? Akkor voltam ennyi, mikor elkezdtem az egészet több, mint 1 hónapja. Voltak persze csaló napjaim, de egészségesen, szénhidrát szegényen étkeztem, amennyire csak tudtam, lisztet, péksütit, cukrot kerültem minden lehetséges módon. Majdnem minden nap futottam, vagy erősítettem. Mégse ment volna le egy dkg se ?! Nem akartam elihinni. Ráadásul nem sokkal előtte voltam háziorvosnál, ahol 58-at mért a mérleg. Itthon is 57-58 kg között mozogtam. Mondom lehetetlenség, hogy 60 kg legyek. Több helyen is megmértem magam és 57-58 kg-t mért mindenhol. Valamennyire megnyugodam, meg érzem a testemen, hogy izmosodik, de így 2x olyan rossz érzéssel eszem meg egy kis kocka csokit, vagy kekszet.... Pedig néha kell a szénhidrát igadoztatás.

	Plusz a hétvégén anyáék is hazajönnek Hollandiából, berendeltem sok-sok finomságot. És azokból is szeretnék szemezgetni bűntudat nélkül. Egyébként, hogy haza jönnek ki takarítottuk az egész lakást, ez volt a mai program, aztán holnap összedobunk valami ebédet is, meg ma talán még sütik lesznek sütve. Igaz csak holnap este érnek haza ha minden igaz. Néhány dolgot holnap reggel még be kell szerezni. Aztán ha megfőtt az ebéd, akkor az utolsó simításos pakolást, porszívozást, felmosást még meg kell csinálni, aztán már érkezhetnek is haza.

	Reménykedem benne, hogy a hétvégén kicsit jobban fogok tudni aludni, mint az elmúlt 2-3 hétben bármikor is. A héten annyi kávét ittam, mint még soha. Éreztem is ahogy végig folyik az ereimben a koffein, 5 perc és már pörögtem is, mint egy búgócsiga. Aminek a munkahelyen örültem, hogy jár a kezem, vettem ki pár nap szabit és még szeretnék, de csak akkor fognak elengedni ha a megrendelés készen van. Ezért a legjobb formámat próbálom hozni. Munkával legalább az idő is gyorsan eltelik.

	Aztán ha időm engedni, akkor vasárnap fel is töltöm a heti edzős, étkezős posztot, már íródik. Csak valami mindig közbe jön. Ez az egyik problémám az elmúlt hetekben, folyamatosan van mit csinálni, és folyamatosan csinálok is valamit. De a nap végére mégsem tudom befejezni mindazt, amit elterveztem és visszatekintve semmisnek és egyszerűnek tűnik amit csináltam aznap.

	Mai napra még terveztem egy kis edzést belső combra, csak futással nem úgy megy az alakformálás, ahogy azt elterveztem, de szerintem ezt ma kihagyom és holnap futással együtt pótolom.
]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA[#1]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=37260960&amp;postid=1418737</link><pubDate>2018-06-17 18:05:02</pubDate><author><![CDATA[Dodich]]></author><description><![CDATA[
	Előző domainen már kint is van a linkje ennek az oldalnak. Nagy szívfájdalommal hagytam ott, de annyira össze-visszára sikeredett már a vége felé az egész, az új irány helyett egy teljesen új domainra költöztettem. Néhány érdekesnek, hasznosnak vélt tartalmat áthoztam ide, nem szeretném ha elvesznének. Az új domain az életem egy új fejezetét is jelképezni szándékozik. Személyes blogként indult az egész majdnem fél éve, és szeretném ezt a vonalat tovább vinni, írni a hétköznapjaimrl, olyan dolgokról amik foglalkoztatnak, de jelenleg a legmeghatározóbb az életmódváltás lenne. Ettől még a blog nem lesz receptes, edzős, vagy fitness blog, ám lesznek ehhez kapcsolodó bejegyzések, menüpontok.
	
	Akkor a fő témáról:
	Nem tudom egyenlőre, hogy milyen sűrűn, milyen rendszerrel lesznek feltöltve az edzéshez kapcsolódó cikkek, ez idő közben kiforrja magát, de menüpontba lesz foglalva, ez biztos, a könnyebb elérhetőség végett. Számtalan appot is letöltöttem már, 1 hónapja folytatom az egészséges életmódot, de egyik sem bizonyult megfelelőnek, ami rendszerezne minden olyan információt, amire nekem szükségem lenne. Épp ezért egy szimpla négyzetrácsos füzet lesz az én 'fitness BuJo'-m és abból fogom képekkel illusztrálni főként az eseményeket. Ott egy helyen lesz az étkezés, miket milyen mértékben, mennyi energiatartalommal, és az edzések, az elégetett kalóriákkal. Na és persze az esetleges cheat-ek is.
	Edzés termén bemutatom mik azok a gyakorlatok, amik otthon végezhetőek. Nem járok konditerembe, nincs kedvem várni, hogy egy-egy gép végre felszabaduljon és tudjak edzeni.
	Az angolul beszélőknek egy kis előnyük lesz, főként angol anyagokkal dolgozom, jobbnak, összetettebnek érzem a magyar társaihoz képest.
	
	Néhány részlet:
	Havi bontásban lesznek az informácik, vagyik holnap, azaz hétfőn kezdek neki igazán. Onnan számítva 4 hétig, és a hó végén lesz egy összesítő. Valami a hetek végén is egy kisebb, ám heti rendszerességgel nem várok túl nagy eltérést az előző héttől. Így a fő összevetés havi szintű lesz.
	
	Sok minden van a fejemben mennyi mindent lehetne érinteni ebben a témában, és hozzá kapcsolódóan is. Ez azonban majd csak a jövőben lesz, letisztázom előszőr is, hogy egyszerűen, átláthatóan tudjam feltenni és ne legyen a vége az, mint az előző domain-nek.
	
	Akikkel az előző blogon linket cseréltünk mindenkit felkeresek, nagyon jó oldalak, szeretném ha megmaradna a csere.
	
	Sztori time:
	Úgy vágok a hétfőbe, hogy pénteken a munkahelyemen már el-elfogadtam egy kis nasit. A nap végére pedig már semmire nem mondtam nemet, ráadásul a héten megkívántam a nápolyit is, így vettem egy zacskóval. Úgy döntöttem, hogy a ha már így alakult akkor a hétvégén kiélveztem azokat az ételeket, amiket a következő hetekben nélkülöznöm kell, bundás kenyét, tejbegríz és társait. Hoszzú az egy hónap ha olyanra vágysz, amit nem szabad, kellett egy kis bűntudat nélküli nassolás is.

	
		Szóval üdv mindenkit egy új világban

]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item></channel></rss>
