Tavaly év vége felette láttam meg ezt a könyvet egy ismerősőmnél. Azt hiszem a leírását elolvastam, azt minden könyvnek elszoktam, de már nem tudnám megmondani miért döntöttem úgy, hogy el akarom olvasni. Karácsonyra be is került a fa alá, még az ünnepek alatt neki is áltam olvasni. Végül ma fejeztem be, 4 és fél hónap után. 

A történet egyszerűen lenyűgözött. A címből is kitalálható, hogy MIchelle Robinsonról szól, majdhogynem születésétől kezdve, hogy miként vált Michelle Obama-vá. A majd 5 hónapos olvasási időm egyáltalán nem tükrözi azt, hogy mennyire érdekelt és mennyire értékes könyv.
Egy kisvárosi lány, szegény környezetben nő fel, de a szüleinek köszönhetően a lehetőségekhez képest mindent megkap. Gyerekkorában javában dúlt a fajgyűlölet, a feketék, bevándorlók megbélyegzése, a rabszolgaság. Szembesült is vele, egy konkrét részre emlékszem a könyvből, mikor szóvá tették neki, hogy úgy beszél, mint a fehérek. Ezt persze sértének szánták. A szüleinek köszönhetően kiemelték abból az iskolából, ahová főként a társadalomból kirekesztett családok gyermekei jártak, pont időben, ugyanis az iskola színvonala, ezzel együtt a környék színvonala is romlani kezdett. Elkerült egy jobb iskolába, majd a felsőoktatásban is olyan intézményekbe próbált, sikeresen, bejutni, ahol nem voltak jellemzőek a színesbőrüek, sem a női diákok. Ő mégis helytállt. Eszméletlen kitartással. Tanulmányai után elkerült egy jól menő ügyvédi irodába, sok pénzt keresett, megfelelő színvonalú körülmményeket engedhetett meg magának. Itt találkozott leendő férjével is. Aztán valami másra vágyott, nem számított, hogy kevesebbet keres, le kell mondania néhány dologról, de olyat akart csinálni, amit szeret, ami hasznos célt szolgált. Barack-ot is az olyan tevékenységek vonzották, amivel valami jót szolgálhat. Törekvései alatt feldobdta Michellenek, hogy indulna a választásokon. Ezután egy hatalmas utazás kezdődött számukra. Michelle ír arról, hogy a kampányolás során miféle negatív áradattal kellett szembe nézniük, és hogy milyen nagy kitartás kell ahhoz, hogy végig csinálján, főleg úgy, hogy ő nem rajong a politikáért, és minden elnöki velejárótól ockodik. Majd Obama megválasztása után, hogyan kűzdenek meg a elnöki 8 évvel. Aztán az elnökség végérők, és a szörnyű Donald Trump megválasztásáról.

A történetről röviden ennyit. Akit csak egy kicsit is érdekel a történek ajánlom olvassa el, nem fog csalódni. Abban is biztos vagyok, hogy nem az én írásom alapján fog megtetszeni bárkinek is, mindig is rossz voltam valaminek az elemzését megfogalmazni. De most leírnám a saját véleményem a könyvről. (előre leszögezném, hogy valószínű nem időrendi sorrendben fogok haladni)

Az első gondolatom, ami még friss is az Donald Trump. A könyben Michelle sem kellemes véleménnyel ír róla, és nem is csodálom. Nem sokat tudok az amerikai kultúráról, nem követem szinte egyáltalán. Trumpról is azt hittem valamiféle komiku, aki a politikai életben is mozog. Na ezt az amerikaiak sem gondolhatták másként, ugyanis mikor bejelentette, hogy indul az elnökválasztáson nem vették komolyan. Nem egy komoly ember. Ráadásul nem is igen mondanám normális embernek. Napvilágra került róla egy olyan hangfelvétel (amit amúgy véletlen rögzítettek), amelyben eldicsekszi, hogy nőket bántalmazott szexuálisan. Az emberek ezen fel is háborodtak, mégis megválasztották. Épp ésszel nem tudom felfogni, hogy egy olyan embert, aki nem vesz komolyan semmit, őt sem lehet komolyan venni, nőket bántalmaz, nem érdekli az egyenjogúság és kb semmi más sem, hogy nyerhette el a szavazókat. Bár az is igaz, hogy a könyv szerint Hilary Clinton kapta a szavazatok többségét, mégis valami rektorban kapott Trump többséget, és ezáltal győzelmet. (Nem értek hozzá, szóval ez nem tudom mit jelent) Így 2020-ban, mikor elolvastam ezt a könyvet és tudom mi minden jót tettek Obamáék, mi mindennel segítették az egyenjogúságot, a gyilkolások, háborúk minimalizálását, terroristák kivégzését. és tudván, hogy Trump csak úgy poénból beszól néhány embernek, aminek a következménye az  olajárak globális emelkedése, vagy random bombát dobat egy másik országra.ÉS gyanítom, hogy akik rá szavaztak máig istenítik. (magyar példából kiindulva)

Aztán ott van az is, hogy én 96-ban születtem, szóval 2010-es évek elején nem mondom, hogy olyan óriási rálátásom lett volna a dolgokra, én csak játszottam a játszótéren. Mégis ekkor Amerikában jelen volt még a rasszizmus egy olyan szintje, ahol például egy játékpuskával játszadozó kisgyerek lőttek le RENDŐRŐK.. És milyen 'furcsa', hogy az áldozatok csaknem egésze színesbőrű volt. Én meg eközben lent játszottam a barátaimmal. Egy kontinenssel odébb meg meghaltak emberek... belegondolni is szörnyű, akármelyikünk lehetett volna abban a helyzetben. (Plusz így visszagondolva nem is hittem, hogy 2015-ben a fajgyűlölet ekkora problémát jelentett ott)
Tisztelendő példa szerinte, hogy egy olyan állam élére tudták magukat juttatni kissebségként, ahol az egyenjogúság akkoriban kósza gondola sem volt. Kampányolásuk során kaptak hideget-meleget, kifogatták a szavukat, főleg ugye MIchelle-ről tudni, kritizálták a megjelenését, a gesztusait. Mégis minden ütés után újra felált, nem adta fel, támogatta a férjét. Persze azért akadt rengetek támogató, akiből erőt tudott meríteni, és mikor látta, hogy mennyi ember szereti őket és egyre inkább haladnak a győzelem felé, állta a támadásokat. És ami fontos szerintem, hogy mindeközben ember tudott maradni, család anya.

Két fiatal lánnyal költöztek be a Fehér Házba, és az egyik félő pont ez volt, hogy a gyerekek mindek lesznek azáltal kitéve, hogy az apjuk az elnök. Mindenféle nyilvánosságtól próbálta óvni a gyerekeket. Ha egy magazinban jelent meg róluk fotó, azonnal intézkedtek a stábtagok, hogy mielőbb leszedessék a képet. Csak annyit szerepeltek a nyilvánosság előtt, amennyit msuzáj volt.
Egyik legnagyobb tehernek azt élte meg, hogy akárhova mennek, konvoj kíséri őket, utcákat kell lezárni, tereket kell kiüríteni. Volt is egy alkalom, mikor Obamával mentek vacsorázni, még az elején, és nem tudatosult bennük mekkora herce-hurca lesz elintézni egy szimpla vacsorát.Be kellett látniuk, hogy a közös kiruccanásoknak véget kell venni.Sok idő, sok pénz, sok macera. 

Elnökfeleségként nem igen akart beleszólni nagy politikai döntésekbe, azt Obamára hagyta, viszont szerett volna valami szanosat is tenni. Mikor beköltöztek, és kapott egy szakácsot is, aki egészséges ételeket tehet a családja asztalára, fontolóra vette, hogy a gyerekkori elhízás ellen kéne tenni valamit. Fehér Ház kertjében alakított ki konyhakertet, mozgalmakat indított az iskolában felszolgált egészségesebb ételek ügyében, diákokat hivott meg a konyhakertbe segétkezni. Ezen felül harcolt a színes bőrüek és a nők egyenjogúságáért, hogy ugyanolyan esélyekkel vegyék fel őket iskolákba, munkhaleyekre. Fegyverkereskedelemmel is harcolt, korlátozni akarta, hiszen akkoriban nagyon sokan estek áldozatául fegyveres bandaháborúknak. És persze többnyire színesbőrüek és fiatalok, tizenévcesek. 

Számomra ami a legmegdöbbentőbb volt, hogy Barack milyen ember is volt mielőtt 'Barack Obama, az Egyesült Államok Elnöke' lett volna. Egy strandpapucsban mászkáló, hippi féle fazon, aki változtatni akar a világ azon dolgain, amin csak tud. Polgárjog érdekelte, nagyon sokat olvasott. Tényleg egy világ béke, hippi fazonnak tudnám elképzelni a leírtak alapján. Aztán ránézünk egy képen, vagy egy videóban és látunk egy fess embert öltönyben, határozott kiállással.
És egyébkén őt is támadták származása miatt, sokan kételkedtek benne, hogy Hawaii-n született volna, és hogy nem tartozik az amerikaiak közé.

Összességében nagyon motiváló könyv. Hogy merj nekiállni, hisz az ő példájuk mutatja, hogy a ranglétra legalján álló emberek is vihetik sokra, változtathatnak meg életeket, elérhetik céljaikat. Az ő döntéseik sora előtt is mindig ott volt a bukás lehetőse, de szívből csinálták, akarták csinálni, tettek érte, és a kemény munka meghozta a gyümölcsét.
Viszont ami szerintem nem a munkának hanem inkább a személyiségnek vagy igazából nem is tudom mindek köszönhető, hogy elkezdtek bízni Obamában. Hiszen az elején ismeretlen volt, nem voltak még nagy tettei, csak szónokolt, nem tudta akkoriban beváltani az előző nap tett ígéretét. Valahogy az emberek bíztak benne, támogatták. Érezték, hogy valami jó fog kisülni belőle.