Épp egy német nyelvű videót néztem, melyben egy téli vásárban helyben öltek libát azoknak, akik húst akartak venni. Természetesen miután kiderült, hogy ott helyben készítik elő a húst, már nem is akartak venni, mindenki elborzadt. És épp ezután írt ismerősöm, hogy hazaért a disznóvágásról. Eltöprengtem. Nem vagyok vegetáriánus, vega, sem vegán. Eszem állati eredetű ételek. De mégis elgondolkodtatott ez az egész, hogy miért kell leölni az állatokat.. Tisztában vagyok, hogy nem a hústermelő kismanók teszik a boltba, azért mert nem tudok róla, vagy nem látom, hogy csinálják még ugyanolyan szörnyű módon kerül a boltok polcaira. Mostanában én is egyre kevesebbszer eszem húst, és főleg csak halat meg csirkét. Számomra már ez is haladás. Viszont amin elgondolkodtam az az, hogy most miért gondolom így? 1-2 évvel ezelőtt miért nem gondoltam ezt? Meg sem fordult a fejemben. Pedig aztán akkor is tele volt a net és előszeretettel osztogatta a nép, hogy milyen szörnyűségeket művelnek az állatokkal. Mégis azért voltam szomorú, mert nem mehettem el páromékkal disznóvágásra. Mikor náluk vacsoráztam ott volt mindenféle disznóból készült étel az asztalon, nem zavart, a finnyásságom ellenére még meg is kóstoltam a számomra ismeretleneket. És most mi lenne ha egy hasoló beállítottságú emberrel hozna össze a sors? Vajon megint szemellenzőben látnám a világot és csak az érdekelne, ami őt? Ha menne disznóvágásra mennék én is, annak ellenére, hogy most már megfordult a fejemben ez az egész állatkínzásos dolog? Vagy ha nem szeretnék részt venni, elfogadná? Elfogadná, hogy így gondolkodom? Vagy azt hinné, hogy akkor már ő férfi ember létére mellettem nem is ehetne húst és ennyi volt, szakítás?