A helyzet az, hogy nem is tudom hol kezdjem az egészet. Jó jó, persze. A legelején.
Szóval október 26-ára, reggel 6:15-re szólt a repjegyem. Tudtam, hogy jóval előbb a reptéren kell lenni, és hogy még annál is sokkal korábban fel kell kelni, hogy kiérjünk időben. Ugyan valamicskét aludtam az út során, néhány órát, az ugyebár nem sok, mégis azt a két napot egész jól túléltem. Csütörtök hajnali 4-től egészen péntek késő estig, sőt szerintem első éjszaka tovább is fent maradtunk, mint éjfél.
Reptéren a becsekkolásnál szerencsére egyikünknél sem volt bökkenő, simán átmentek a cuccok és mi magunk is a kapun. Életemben előszőr repültem, nem nagy géppel mentünk kb 100-120 férőhelyes volt. Természetesen ablak mellé szólt mindnyájunk jegye, alig vártam, hogy végre felszálljunk. Végig rá voltam tapadva az ablakra. Bár nem láttunk túl sokat a sötétben, a repülési magasság elérése után meg csak sima felhőtengert, mégis eszméletlen látvány volt. Kicsit elcsíptük a levegőben a napfelkeltét is. Viszont borzalmasan hangos volt, ami miatt alig tudtam aludni, turbulencia odafele szerencsére nem igen volt, így nyugis, sima volt az út. Leszállást szinte nem is éreztem, az ereszkedésnél nem liftezett a gyomrom, azt meg, hogy a kerekek földet értek egy icipici rezgés jelezte, de ha nem figyelem valózínű észre sem veszem.

Első nap csak bevásároltunk, kipakoltunk, és pihentünk igazából. Délután mentünk egy boltokkal teli kis utcába, körbenézni mik vannak. Este pedig Joe-val beszlgettünk, whisky-ztünk, cigiztünk. Joe kint él Hollandiába, ő anya pasijának a munka és laktársa, de ez bonyolult szóval innentől csak Joe. Nagyon jó fej, minden este beszélgettünk vele, főzött, szórakoztunk. Úgyhogy kellemesen teltek az esték.
Második nap Rotterdamba mentünk. Itt igazából csak egy nagy piacot néztünk meg, ahol a használt ruhától kezdve a tengeri állatokig mindent lehetett kapni. Amit nagyon kerestem az a dragon fruit volt. Találtam is, de öszintén csalódtam benne... azt hittem, hogy az íze is valami különleges, finom nemtudom mi lesz, hát nem. Semmi. Íztelen.. De legalább elmondhatom, hogy ezt is kipróbáltam. Csak úgy, mint a kagylót. Bár az sem ízlett. Sőt.. de hát egyszer élünk ki kell próbálni, amit csak lehet. Valamint felmentünk az Euromast-ba, ami végülis egy kilátó torony. Kb 400 métertől felfelé egy kis kabin visz, ami 360 fokban körbe forog néhányszor. Az egész 7 perc. Innen egész Rotterdamot belátni, és egyszerűen gyönyörű volt a kilátás. Igaz felfelé sokat kellett várni, 1 órát biztosan, majd megfagytunk, és már a napi is kezdett lemenni, de szerintem pont ez tette gyönyörűvé. Ahogy a nap narancssárga fénye beragyogta a várost, elképesztő volt.
Vasárnap Amszterdamda mentünk át. Na ez már izgalmasabb nap volt. Csomó látványosságot meg akartunk nézni. Madame Tussaud, piros lámpás negyed, kék lámpás negyed, coffe shoppok és még sok-sok mindent. 1 nap borzasztóan kevés, hogy igazán élvezni lehessen a város adta látnivalókat. A Madame Tussaud-ban is 2-3 órát eltöltöttünk pedig nem mondanám, hogy olyan nagy lenne. Egy örök élmény marad számomra. Utána még a városban sétálgattunk, elmentünk a piroslámpás negyedbe, ami egy csatorna két oldalán húzódik és kis mellékutcákban lehet felfigyelni a pirosan kivilágított "kirakatokra". Megdöbbentő milyen lányok állnak ott. A 18 éves kis fiatal lánytól kezdve, a dagadtakon, az öregekig minden 'féle' nőt megtalálni ott. Mi korán mentünk így nem minden ablakban álltak, de ígyis sokfélét láttunk. Coffee shopot nem láttunk olyan sokat, és nem is szívtak jointot olyan hű de sokan, mint gondoltam. Viszont minden második bolt szexshop, sztriptízbár, szexxel kapcsolatos múzeum vagy fűvezéssel kapcsolatos bolt. Egy-egy bár előtt töményen lehetett érezni a fű szagot is. Bementünk egy Coffee shop-ba is szerettünk volna füves sütit kostólni. Végül sikerült egy másik helyen venni, de a coffe shop-ban aki eltölt kb 10 percet anélkül, hogy bármit is szívna, az is be tud állni passzívan, olyan füst volt bent. Harapni lehetett szinte. Mindenki nyugisan beszélgetett bent, mosolyogtak, bár volt egy csaj aki kicsit parán nézett rám.
Ezután városnéző hajóval mentünk egy kört. Ezt senkinek nem ajánlom, 1 óra csak az egész, de a csatornákon megy végig az útvonal és nem sokmindent lehet látni, elég magas a csatorna fala.

Hétközben a napok nem voltak ennyire izgalmasak, mindenki dolgozott, mi a belvárosba mászkáltunk, meg a tengerpartra mentünk le majdnem minden nap.

Következő szombaton pedig Brüsszelbe mentünk át, ahol rohadt türelmetlenek az emberek, autóval közlekedni kész katasztrófa, rengetegen vannak, össze-vissza mászkálnak, kereszteződésbe, lámpánál, zebrán, mindenhol keresztbe állnak... borzalmas.. ez miatt nem is tudtunk megállni megnézni a főteret, helyette elmentünk a Mini-Európába, ami nagyon érdekes volt. Minden országból a főbb nevezetességeket megépítették, némi információval ellátva. Magyarországról is kint volt a Pécsi székesegyház, és a Pesti Széchenyi-fürdő. Ráadásul voltak makettek, amik interaktívak voltak, szóval a látványon túl így is élvezni lehetett. Az Atomiumba is szerettünk volna bemenni, de iszonyat mennyiségű ember állt sorba, nekünk meg este ment már sajnos a gépünk.

Hazafelé kicsit parásabb volt a repülő út. Kezdve azzal, hogy a repülési magasságot kb 30 perc után értük el, azt hittem sosem érünk fel.. Nem volt felhő az égen, így az utca fényeit simán láttuk, és ez számomra kicsit para volt. Állandóan turbulenciába kerültünk, a biztosnági övet majdnem végig becsatolva kellett tartani. Viszont gyönyörű volt fentről nézve a város, elég gyorsan haza is értünk, 15 percet faragott le a pilóta kb. Itt már ő is beszélt az utasokhoz, hogy milyen magasan vagyunk, milyen az idő Budapesten stb. Leszállásnál kicsit liftezett a gyomrom, és éreztem mikor a futómű elérte a földet. De mindent összevetve ez sem volt vészes repülés.

Az egész nyaralás, vagyis inkább már telelés nagyon klassz volt, élveztem minden egyes percét. A holland nép merőben más, mint a magyar. Végtelenül türelmesek, nyugodtak, nem sietnek sehova, kivárják a sorukat. Random ráköszönnek az emberre az utcán, segítőkészek. Persze össze lehet futni olyannal, aki ennek az ellenkezője de ő valószínű nem holland, sok a külföldi, több nép is él ott. A lengyelek pl pont ilyenek. A holland ellentéte. Kint nem foglalkozott senki a másikkal, nincs gúnyolódás, nem nézik le a másikat, ha esetleg régebbi autója, biciklije van. Vagy ha éppen kövér vagy túl sovány. Számomra nagyon tetszik ez a mentalitás. Az utak kátyúmentesek, az autópályán normálisan tudnak közlekedni az autósok, az utcákon alig látni szemetet, csikket szinte egyáltlán nem.
Ami meglepő volt számomra, hogy nagyon sok lakásban nincs függöny, és lazán vetkőznek akár pucérra úgy, hogy simán látható. Vagy belát és kilesi az értékeket. De nem foglalkoznak ilyennel, nem leskelődnek be másnak a házába. Nekem nagyon megtetszett az a környezet, az a metalitás, ami ott van. Biztosan vissza térek még.