Nem gondoltam volna, hogy rögtön a következő nap be tudok vonzani bármit is ezzel a hozzá állással, ugyanis másnap reggel már alig akartam felkelni, fáradt voltam, munkhaleyen is eluntam az életem, haza akartam már menni, de lövésem sem volt arról, hogy majd otthon mit fogok csinálni. Az sem biztos, hogy haza akartam menni, csak el onnan.
Szóval az egész ott kezdődött, hogy csütörtökön este Kowalsky meg a vega - Amire születk című számát hallgattam és valahogyan sok erőt merítettem belőle. Feltöltött teljesen. Megjegyzem így 3 nappal utána sem csökkent ez a lelkesedés szerencsére. (Remélem nem kiabáltam el..) Az utóbbi hetekben teljesen kifáradtam, nem végeztem túl nagy fizikai munkát, viszont 8 órát egy asztal felett görnyedni és ugyanazt csinálni minden héten 5 napban, elléggé leszívta az energiáimat. Alig vártam, hogy haza érjek de itthon sem túlóztam el a teendőimet. Ráadásul 2 délután még iskolába is kellett mennem este 8-ig. Ahol szintén ülnöm kellett, de egy fokkal jobb volt, más emberekkel, más ingerek értek ott. Na és persze addig sem fetrengtem itthon az ágyban. Viszont így az étkezésemre sem tudtam nagyon odafigyelni, csomó szemét kaját is összeettem. Számomra az alvás valami különleges pokemon.. nem is azzal volt a baj, hogy későn fekszem és korán kelek, hanem hogy nem tudtam nomrálisan aludni. Óránként felkeltem, forgolódta,, reggel meg fájs nyakkal és háttal indultam neki a napnak. De most végre 2 hét szabadság, külföld és minden ami kell. Bár az is igaz, hogy ma sem vittem túlzásba az alvást, kb 6 órát ha aludhattam, kevesebb szenvedéssel de még mindig nem az igazi. Hétvégékkel az a baj, hogy mire átálnék arra, hogy aludhatok sokáig ott tartunk, hogy hétfő és hajnali 4-kor csörög az ébresztőm.. Na de ebben a 2 hétben talán sikerül valamit pihennem. Vagyis igazából csak 1 hét, a másik 1 hét külföldön lesz, ott nem igen fetrengéssel szeretném tölteni a napjaimat, hanem felfedezni egy új országot, fényképezni és ilyesmi.

Vissza térve erre a bevonzásos dologra, sosem hittem teljesen benne, bár őszintén ami hittel kapcsolatos szinte semmiben. Vagyis általában voltak arra utaló jelek, hogy hú ez valóságos, lehet benne hinni, de mindig valami racionális magyarázatot próbáltam keresni. Szóval hiszek is meg nem is. De ami most történt az meglepett.
Megfogadtam, hogy vége ennek a punnyadásnak, kimozdulok, emberekkel fogok találkozni, eseméyekre megyek. Mindig hívtak mindenhova és voltam, aki mindig nemet mondott. De most nincs nem. Most IGEN van. Tegnap el is mentünk Deliah-val és egy másik csajjal a szokásos sétás túránkra a városban. Azt hittem csak ketten leszünk, helyette mentünk négyen. Nem igazán örültem neki.. De nem is alakulhatott volna jobban az a délután. Szóval én terveztem meg merre fogunk menni, most nem volt olyan változatos a helyszín, sőt szép sem. Egy főút mellett sétáltunk, ahol semmi sem volt. Mint egy mini autópálya kb. Már a találkozás is később volt, Deliah megint nem tudott időben ideérni.. De pont ennek köszönhető, hogy az út mellett sétálva megláttam azt a piros kocsit. Benne pedig Noel-t. Rögtön írtam is neki, hogy "na mi van még csak most végeztél?" A műszaknak már legalább 2 órája vége volt. Tudni kell, hogy Noel-el hónapok óta nem beszélünk, és ami köztünk volt az egyik napról a másikra ért véget. Azóta egyedül él, mégsem beszélgettünk. Sokáig le is voltam némítva, tehát az elküldött üzeneteim nem értek nála célba. Mégnem egyszer írt, hogy a helyemen dolgozik. Ezzel én nem törödtem, nem válaszoltam. Melóhelyen sem igen váltottunk szót, csak akkor ha valamiért hozzá kellett fordulnom. Na de akkor is tök ideges voltam, hadartam, össze vissza beszéltem. Szóval szokásomhoz híven nagy valószínűséggel le is égettem magam minden egyes alkalommal. Nehézkesen de beindult egy beszélgetés köztünk tegnap, és nem csak klisés dolgokról, hanem olyan személyesebb témák is felmerültek, amik a régi szép időkben mikor ismerkedtünk és kavarni kezdtünk. Voltak 'kínos csöndek' a beszélgetésben de szerencsémre a két csajszi segítettek és tudtam olyanokat írni, amire válaszolt. (SMS-ben beszélgettünk) Magamtól tuti elszúrtam volna. Na és ettől az átlagos "most végeztél?" kérdéstől eljutottunk odáig, hogy este filmezhetnénk. Persze mindenki tudja, hogy nem filmet néznénk egy lakásban, ahol csak ketten vagyunk. Egyszerűen imádtam vele beszélgetni, még ha a segítség is kellett néha a válaszokhoz. Nagyon rég beszélgettem vele és mindig olyan jó érzés volt. Ki tudtam önteni neki a lelkem, elmondani, ami épp bántott, és érdeklődött is felém. Tehát még csak nem is az volt, hogy öntöttem rá a sok hülyeségemet. Figyelt rám. Akkoriban nagy szükségem volt erre. Akkoriban voltak utalások arra, hogy ez nem csak szimpla kavarás, csak egy kis szex, hanem több. Most viszont kihangúlyozta, hogy CSAK az lenne.
Valójában nem igen fűztem hozzá sok reményt, hogy ebből lesz is valami, megint csak a szája járt. Ugyan estig van még idő és próbálok pozitívan hozzá állni a dologhoz, hátha mégis, de egy percig sem túlságosan, mert mondom.. nem vagyok benne biztos, hogy nem csak szájtépés volt részéről az egész. Majd meglátjuk van még ideje. Tegnap többször is végig futott az agyamon, a kijelentése, hogy eddig senki sem fogta meg szexuálisan, kérdem én kell ennél nagyobb nyomás egy önbizalom hiányos lánynak a dolog előtt? :D Na és ha valami tényleg balul sül el mégis, hogy leszek vele mindennap egy szobában? Próbálok ezen nem agyalni, hisz kuuurva messze még az este, hogy tényleg tesz e valami a dumagép.