https://youtu.be/P9-4xHVc7uk Előre leszogeznem, hogy telefonról írom ezt a bejegyzést, kerlek tekintsetek el az ékezet nélküliségtol helyenként. Most nincs erőm ezeket figyelgetni.

Napok óta a múlton ragodom. Olyan emlekfoszlanyok jutnak eszembe, amik 1 evvel ezelőtt közel ezeken a napokon történtek. Azt hittem jó úton haladok, már nem néztem hatra, nem gondoltam a múltra sem rá. Eszembe sem jutott és meg kell mondjam boldog voltam. Nyitott mindenre és mindenkire, nem ijedtem meg az újtol. De most valami megint előhozta, hogy másra sem tudok gondolni. Újra ninca etvagyam, kedvem semmihez. Legszívesebben csak fekudnek az ágyban a képeit nézegetve. A régi képeit. Amin látszik mennyire egy szeretetteljes kis srác. És istenem de hiányzik. Nemtudom megint mi ütött belem, hogy újra ezen a szinten találtam magam. Olyan nehéz volt kijutni ebből a gödörből és most megint itt ... képek, jelenetek pörögnek a szemem előtt. A közös eletunkrol. A szakítás utáni probalkozasaidrol. Hogy beleszurtad a szívembe a legnagyobb kést amid csak volt, közben mégis a szeretetem felülírta a fajdalmam. Hat o volt a Bumbim. És a hangsúly a multidon van

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés