Előszőr is szögezzük le, hogy éjszakai fotózásról akkor beszélünk, amikor a nap teljesen lement, és az ég fekete lett. 
Ilyenkor célszerű állványt használni, nekem legalábbis ezzel sokkal egyszerűbben ment. Nem árt ha van egy távkioldó is, hogy az exponáláskor a kezünk ne mozdítsa meg a gépet. Persze kellő ovatossággal távkioldó nélkül is megoldható, én is úgy fényképeztem. Illetve okostelefonon keresztül aplikációval és lőhető.

Beállításoknál amire figyelni kell: Legjobb ha manuálisan állítjuk be a gépet, ugyanis az éjszakai lámpa fények becsaphatják a gépünk fénymérését, túlexponálja, kiégeti a képet.
Tehát amire figyelni kell: ISO érték alacsony legyen (100-200). Ha magasra állítjuk zajszűrés mellett is szemcsés lesz a kép. 
A rekesz F8-F11 érték körüli legyen. Ilyenkor a lámpafények csillagszerűen jelennek meg.
A záridő pedig 2mp-tól felfelé. 

Érdemes egy adott helyzetben, a fent említett értékek különböző kombinálását kipróbálni, hogy a lehető legjobb képet készíthessük. 

Amire érdemes még odafigyelni az a fókusz. Az én gépem éjszaka, ezen beállítások mellett is elég nehezen fókuszál, ha a fókuszpont véletlen az égre esik (egyszerű utcáknál van ilyen) nem fókuszál, ugyanis nem végtelenített fokuszú objektívem van. Ilyenkor manuálisan kell beállítani, hogy éles legyen a végeremény.

Csomó minden kavarog most bennem. Terveztem, hogy januártól a blogra is majd újult erővel fogok koncentrálni, hát ez már kapásbk késett 1 hónapot. Szeretek írni, bár videót, képet szerkeszteni jobban és már gondolkodtam, hogy inkább olyan formában osztanám meg a gondolataimat. Sőt nem is megosztani csak úgy feltenni és akinek tetszik nézi, akinek nem az pedig nem nézi. Az elmúlt 1 hónapom, az év első hónapja, mikor mindenkinek annyi energiája van és mindenki olyan motivált, nekem teljesen az ellenkezője volt. Munka után fáradtan értem haza, minden délután aldutam. Semmit nem csináltam meg, amit elterveztem. Edzeni eddig 1x voltam, össze vissza kajálok mindent. Bennel vagyok szinte minden este és egész hétvégén, akkor az egy kicsit mozgalmasabb szokott lenni. Most viszont megint motiváltnak érzem magam, kedvem támadt írni, recepteket keresni, rendbe rakni a laptomom, a szobám, a házat, olvasni de mire neki állnék bármelyiknek is már el is megy a kedvem. Csinlnék is mindent meg nem is .. és annyira nem tudom mi van most, tiszta káosz minden.

Szóval holnap van az év utolsó napja. Végre. Hónapok óta csak erre várok. De miért is ? Hiszen ugyanúgy folyatódik minden, csak nem 18-at, hanem 19-et írunk. Változik valami? Semmi. Mégis most minden reményem abban van, hogy az év végi pihenővel a jövő évet újúlt erővel kezdhetem. Rengeteg célt és vágyat írtam össze, amit mindenképpen szeretnék elérni a 2019-es évben. Sokaktól hallottam, hogy ez az év kész katasztrófa volt számukra, nem úgy jöttek össze a dolgok, nem sikerültek dolgok, mégis miért? A velünk történteket nagyban tudjuk befojásolni. Jelentős részük a saját döntéseink miatt alakul úgy ahogy. Van olyan része persze, ami nem rajtunk múlik, külső tényezők befojásolja de ez nem olyan mértékű, hogy rengeteg ember egyhangúan kijeletse " az egész évem sz*r volt ". Én tudom magamról, hogy nagyon kevés esetben álltam ki magamért, azért amit szeretnék, idén gyökeresen megváltozott a szemléletem és még keresgéltem ki is vagyok, mit is szeretnék, addig valójában csak úsztam az árral, és teltek a hátam mögött a napok. De a 2019-es évet én fogom irányítani. Én leszek a saját életem írója.
Szokták mondani, hogy amilyen az előző év utolsó napja, olyan lesz a következő éved. Hát én tavaly egyedül töltöttem, nem akartam sehova menni, nem volt kedvem. Az erkélyről néztem a számos tüzijátékot, amit a városban lőttek. Egyedül töltöttem, egyedül is voltam egész évben. De szerencsére ezzel együtt nem voltam magányos.
De akkor szedjük is össze mi minden történt ebben az évben.

Év elején végleg megszakadt a kapcsolat egy olyan emberrel, aki akkor a legfontosabb volt számomra. Közben egy másik frissebb 'kapcsolat' is kezdett visszaállni barátira. Vele az év során hol több, hol kevesebb volt ez a dolog, végül az év végére teljesen, a baráti kapcsolat is megromlott.
Sokat randizgattam, vagyis nekem nem volt az de a srácok mind úgy fogták fel a találkozókat. Rengeteg hülyével hozott össze a sors. De szerencsére kaptam az idei évtől barátokat is. Olyan emberekkel kezdtem el beszélgetni, nem voltam besz*ri nyúl, akiket ismerek egy ideje de egy szót sem váltottunk eddig. És az ő barátait is megismertem és mindez azért, mert mertem nyitni más felé.
Ezzel összefüggésben sokkal beszédesebb lettem, beszélgetek idegenekkel, munkatársakkal, nem csak meghallgatom őket, nem magamba gubózva, egyedül létezem, hanem beszélgetek. Sokkal nyitottabb lettem mások felé.
Viszon kaptam egy gyógyíthatatlan betegséget az idei évtől.. aminek sok kellemetlen tünete van, amire nem sikerült még megoldást találni, de ennek köszönhetően elkezdtem jelentősen egészségesebben táplálkozni, sportolni, oda figyelni a környezetemre, a szemetelésre, hogyan tudnék tenni egy egészségesebb földért, elkezdett érdekelni a téma, sokat is olvastam utána ezeknek a dolgoknak. Na de a sport. Világ életemben utáltam, vagyis ez nem jó szó, mert mindig sportoltam valamit, de amint nem volt partnerem benne abba is hagytam, de most akárt egyedül is kitartottam és szeretem csinálni, szeretem, hogy néha nehéz. Sokkal önállóbb is lettem.
És végül, ami a legelőször történt, hogy anya elköltözött így egyedül lakunk húgommal már 1 teljes éve.

Röviden azt hiszem ennyit adott nekem az idei év. A legnagyobb feljődés magamban ment véghez. Rengeteget fejlődtem annak köszönhetően, hogy teljesen egyedül voltam, tudtam magamra koncentrálni, hogy eddig mennyire be voltam gubózva, hiába volt egy párom. Mennyire magamnak való voltam, mennyire nem nyitottam mások felé, a világ felé. Lettek céljaim, lettek vágyaim. Azt hiszem talán elkezdtem felnőni.

Amit szeretnék elérni a jövő évben: (Most itt lesz minden, viszont néhány célom kizárja a másikat)
Szeretnék egészséges életmódot folytatni, a lehető legkevesebb húst enni.
A sportot a mindennapjaim részévé tenni. Rendszerességgel.
Spartan Race-t teljesíteni.
Saját kertet művelni
Külföldre menni dolgozni
Utazni
Jogosítványt szerezni
Autót venni
Környezetbarátabb életmódot folytatni
Segíteni állatmentő helyeknek
Rajzolást/fotózást magasabb szintre emelni
Leszokni a cigarettáról
Többet lenni társaságban

Szóval a jövő évem a 'szedd már össze magad' év lesz . Remélem 2019 mindenkinek úgy alakul, ahogy szeretné. BUEK!

 

Épp egy német nyelvű videót néztem, melyben egy téli vásárban helyben öltek libát azoknak, akik húst akartak venni. Természetesen miután kiderült, hogy ott helyben készítik elő a húst, már nem is akartak venni, mindenki elborzadt. És épp ezután írt ismerősöm, hogy hazaért a disznóvágásról. Eltöprengtem. Nem vagyok vegetáriánus, vega, sem vegán. Eszem állati eredetű ételek. De mégis elgondolkodtatott ez az egész, hogy miért kell leölni az állatokat.. Tisztában vagyok, hogy nem a hústermelő kismanók teszik a boltba, azért mert nem tudok róla, vagy nem látom, hogy csinálják még ugyanolyan szörnyű módon kerül a boltok polcaira. Mostanában én is egyre kevesebbszer eszem húst, és főleg csak halat meg csirkét. Számomra már ez is haladás. Viszont amin elgondolkodtam az az, hogy most miért gondolom így? 1-2 évvel ezelőtt miért nem gondoltam ezt? Meg sem fordult a fejemben. Pedig aztán akkor is tele volt a net és előszeretettel osztogatta a nép, hogy milyen szörnyűségeket művelnek az állatokkal. Mégis azért voltam szomorú, mert nem mehettem el páromékkal disznóvágásra. Mikor náluk vacsoráztam ott volt mindenféle disznóból készült étel az asztalon, nem zavart, a finnyásságom ellenére még meg is kóstoltam a számomra ismeretleneket. És most mi lenne ha egy hasoló beállítottságú emberrel hozna össze a sors? Vajon megint szemellenzőben látnám a világot és csak az érdekelne, ami őt? Ha menne disznóvágásra mennék én is, annak ellenére, hogy most már megfordult a fejemben ez az egész állatkínzásos dolog? Vagy ha nem szeretnék részt venni, elfogadná? Elfogadná, hogy így gondolkodom? Vagy azt hinné, hogy akkor már ő férfi ember létére mellettem nem is ehetne húst és ennyi volt, szakítás?